A lövöldözéses mészárlások miatt a Bill Clinton idejében elfogadottnál is keményebb fegyvertartási szigorítás készül Amerikában. Az ellenzők szerint azonban a tiltás semmit sem ér, a bűnözők eddig is megszerezték a fegyvereket illegális forrásokból.
Az utóbbi, lövöldözésekkel tarkított időszak újra felkavarta az Egyesült Államok közvéleményét, s újra fellángolt az alkotmány második kiegészítéséről szóló vita a fegyverpártiak és az azt ellenzők között. Az ellentét feloldhatatlannak tűnik, Obama elnök azonban határozottan elkötelezte magát a szigorítások mellett. A Dianne Feinstein kaliforniai szenátor által vezetett keményvonalas fegyverellenzők a megoldást a lőfegyverek fogalom nélkülinek tűnő tiltásában látják, háttérellenőrzések, pszichológiai adatbázisok létrehozása és fenntartása helyett, pedig a fegyvertilalom működőképessége kétségbe vonható.
Az USA szövetségi törvényhozásának történetében már volt példa átfogó tiltásra. Az 1994-ben, Bill Clinton által aláírt első Szövetségi Támadófegyver Tilalom (Federal Assault Weapons Ban) tíz éves időtartamra szólt, és az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása érdekében vezették be. Ahhoz, hogy egy fegyver a törvény hatálya alá esőnek minősüljön, elég volt, ha betolható, vagy behajtható tussal, bajonett felszerelését lehetővé tevő foglalattal, pisztolymarkolattal, hangtompító felszerelésére vagy puskagránát kilövésére alkalmas csővel rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a fegyvert ereje helyett
adott esetben a külső megjelenése alapján nyilvánították tiltottá.
Ezen felül számos fegyvert név szerint is betiltottak, olyan bűnbandák által gyakran használt fegyvereket, mint az Intratec TEC-9-ese, az amerikai haderő kézifegyver-családjába tartozó AR-15 és a Kalasnyikov egyes variánsai, az Uzi és még számos egyéb típus.
Az újabb tilalmat ellenzők az első tilalom hatástalanságával érvelnek. A mai napig az egyik legvéresebb iskolai mészárlásként számon tartott Columbine-tragédia a tiltási periódus kellős közepén történt, ráadásul az elkövetők többek között a már említett TEC-9-est is használták, amelyet természetesen illegális úton szereztek be.
A tiltás ellen leggyakrabban felhozott ellenpélda az Egyesült Királyság. A szigetországi átfogó tiltás bevezetése után a lőfegyverekkel elkövetett erőszakos bűncselekmények száma megduplázódott, s nem csak európai szinten sereghajtók bűnözési arányokat tekintve, de az Egyesült Államok és Dél-Afrika is jobb statisztikával rendelkezik a briteknél.
Az arányok természetesen nem statikusak. A sajátságos földrajzi és egyéb körülmények miatt a komoly tiltások sokszor pont a visszájára fordulnak az Egyesült Államokban – a legszigorúbb fegyvertartási törvényekkel rendelkező Chicagóban és New Yorkban például kiugróan magas az erőszakos bűncselekmények száma.
Ezt többek között arra vezethető vissza, hogy a törvényt követő állampolgárok számára igen nehéz a fegyverhez jutás, a bűnözők azonban illegális úton ugyanúgy képesek hozzájutni, aminek következményei így a védtelen lakosságon csapódnak le. Tovább fokozza az ellentéteket, hogy egy legfelsőbb bírósági határozat értelmében a rendőrségnek nem feladata az egyén védelme, kizárólag a törvényes rend fenntartása – erre az 1981-es határozatra nagyon gyakran hivatkoznak a fegyvertartást pártolók. A fegyvertartás szabadsága mellett kiállók egyik fő érve ez: a tiltás nyomán nem lesznek képesek megvédeni magukat a bűnözőktől, akik úgyis felfegyverzik magukat, tiltás ide-oda.
Támadófegyver vagy gépkarabély?
A tervezett tiltás tárgya, az „assault weapon”, azaz támadófegyver lényegében egy politikai (és bizonyos tekintetben jogi) varázsszó, nem egy szakmai terminus, ami ráadásul a laikusok számára megtévesztő is lehet. Nem azonos ugyanis a magyar szaknyelv által gépkarabélynak nevezett „assault rifle”-lel, vagyis a katonai célokra használt sorozatlövő fegyverrel, melynek birtoklása a közhiedelemmel ellentétben az Egyesült Államokban is igen szigorúan kontrollált és szabályozott.
A támadófegyver kinézetre olyan, mint a katonai lőfegyverek, sok esetben azoknak a "civil" változata, de a fő különbség, hogy a pisztolyokhoz hasonlóan nem lehet vele sorozatot lőni. Azonban a támadófegyver tartása melletti érvelők szerint egy olyan decentralizált rendészeti szisztémával és magas bűnözési rátával rendelkező országban, mint az Egyesült Államok, a maroklőfegyverek nem feltétlenül elegendőek ön- és otthonvédelemre.
Az új tiltás listája a korábbinál jóval hosszabb lenne, gyakorlatilag minden széleskörűen használt fegyver megnevezésre kerül név szerint, a maradékot pedig az általános rendelkezések szűrnék ki. Bár több független tanulmány szerint is kétséges, hogy az első tiltás bárminemű hatással lett volna az erőszakos bűncselekmények számára, Feinstein szenátor teljes mellszélességgel kampányol a következő, ezúttal határozatlan időre szóló tilalom mellett. Előzetes felmérések szerint azonban erősen kétséges, hogy az igen drasztikus törvénytervezetet elfogadja a republikánus többségű képviselőház.
Miközben napról-napra nő a magánkézben lévő fegyverek száma, az utóbbi évek gyilkossági statisztikája folyamatos csökkenést mutat. A sok áldozatot követelő mészárlások elkövetői szinte kivétel nélkül mentálisan instabilak voltak, így a célszerű megoldás inkább az átfogóbb adatbázisok létrehozásában, komolyan pszichológiai szűrésekben, illetve szigorúbb tárolási szabályok meghozatalában rejlik. Olyan tragédiák árnyékában, mint az aurorai mozis lövöldözés, a Sandy Hook iskolai mészárlás, a törvényhozás és a közvélemény hajlamossá válik érzelmi alapon dönteni a fegyvertilalom ügyében, holott társadalmi érdek lenne a minden problémát kimerítő egyeztetés és társadalmi konszenzus, illetve független szakértők bevonásával megalapozott objektív és valóban funkcionális törvények meghozatala.
Ezen a linken olvashatod el a cikk második felét:
http://hvg.hu/vilag/20130209_obama_fegyvertartas_szigoritas_ere_valam
