Pages

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 25., szerda

Hétéves kis hős próbált visszatartani egy gyilkosságért elítélt bűnözőt Budapesten

Hétéves kis hős próbált visszatartani egy gyilkosságért elítélt bűnözőt Budapesten

Kun Viktor egy rabló nyomába eredt, sőt két kézzel próbálta visszatartani a nála sokkalta nagyobb és erősebb férfit. A kisfiúnak persze sejtelme sem volt arról, milyen veszedelmes kalandba keveredett. Csak később derült ki, hogy a férfi, aki kitépte az aranyláncot Viktor nagymamájának nyakából, egy gyilkosságért már elítélt bűnöző.

Viktor, aki ősszel megy iskolába, vásárolni indult nagyszüleivel, édesanyjával és néhány hónapos kistestvérével. P. Sándor (36) egyetlen mozdulattal letépte a nagymama arany nyakláncát. Viktor a támadó után rohant, és a bokájánál fogva megpróbálta visszahúzni őt. A rabló emberölés miatt 14 évet töltött a rácsok mögött, és három évvel ezelőtt szabadult.

– Nem törődtem semmivel, csak segíteni akartam a nagyinak. Megfogtam a bokáját, és ahogy bírtam, szorítottam – mutatta Viktor, hogyan vetette rá magát a rablóra, aki nem sokat törődött a kisfiúval. – Húzott maga után, még a lábfejemet is lehorzsoltam. Sajnos hamar kiszabadította magát, és rohant át az úttesten, anyával pedig csak üvöltöttünk: valaki fogja meg, segítsen!

P. Sándor elé ekkor két taxis ugrott, akik leteperték. Közben az erősítés is megérkezett.

– Amint meglátta a rendőrautót, kitépte magát a taxisok kezéből, és visszarohant az úttest másik oldalára, de így sem menekülhetett. Végül a járőrök teperték le és bilincselték meg – pörgette vissza emlékeit Viktor édesanyja, Dobó Katalin (28). – Ugyan a nyaklánc több darabra szakadt, de legalább a rablót elfogták.
A kis hős a támadás másnapján találkozott újra azzal a rendőrrel, aki társával végül elfogta nagymamája támadóját.

– Büszke lehet magára, hiszen nagyon bátor volt. Mégis azt tanácsoljuk: legközelebb ne próbáljon megállítani senkit, hiszen teljesen kiszámíthatatlan, hogyan reagál egy bűnöző ilyen helyzetben – mondta a kisfiúnak Péterfalvi Norbert törzsőrmester, a III. kerületi rendőrkapitányság körzeti megbízottja.

2013. október 7., hétfő

A legolcsóbb bűnmegelőzés

Egy több éves cikk. Forrása:   http://propeller.hu/itthon/1089134-a-legolcsobb-bunmegelozes

Ha a lőfegyvereket törvényen kívül helyezik, csak a törvényen kívülieknek lesz lőfegyverük. Cesare Beccaria, ma ismert büntetőjogunk szellemi atyja írta a szétdarabolt, minden erkölcsi értékrend és szervezettség nélküli olaszhonban élve az 1700-as évek közepén, hogy azok a törvények, amelyek megtiltják, hogy a becsületes polgárok fegyvert viselhessenek, csak a bűnözők dolgát könnyítik meg. Megfosztják az áldozatot a védekezés lehetőségétől, kockázatmentessé teszik a bűnt. Ma nagyon úgy tűnik számomra, hogy az értékek egyenlőségén, sokféleségén, a multietnicitáson alapuló, a szabad népesség vándorlást és kulturális kavalkádot élő Európában vissza kell térjünk Beccaria hasonló élethelyzetben írt tapasztalataihoz.
Magyarországon a jogos védelem, és az ehhez kapcsolódó önvédelmi lőfegyvertartás II. világháborút követő visszaszorítása majd ennek, a rendszerváltást követően, a magántulajdonon, az egyéni felelősségen, és a piacgazdaságon alapuló társadalmi viszonyok között történő fenntartása leginkább a szegénységben élőket, a tanyai lakosságot, a nőket, az időseket és hangsúlyozottan a cigányságot sújtja. Ma ők a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak.  Ha bűnözéssel súlyosan fertőzött környéken laknak, gyakran válnak erőszakos bűncselekmények áldozataivá, kényszerülnek futásra, menekülésre, kitérésre, tűrésre, megalázkodásra, emberi méltóságuk feladására, vagyonuk csorbulásának végignézésére. Mert nem jelentenek semmilyen kockázatot a bűnözőknek. Tudják róluk, hogy nincs semmijük, amivel hatékonyan megvédhetnék magukat, szeretteiket, javaikat. Még esélyük sincs. Összehasonlító adatok nélkül, fel sem merül bennük, hogy másképp is lehetne, és ha csak kétszáz kilométerrel északabbra, mondjuk Csehszlovákiába születtek volna, akkor büntetlen előéletű, 21 évesnél idősebb személyként, egy rendőrségi fegyverismereti tesztlap kitöltése és a háziorvosi vizsgálat után (pszichológiai vizsgálat nélkül) minden további nélkül hozzájuthatnának ahhoz, ami ma Magyarországon egy szűk kör kiváltsága.
Pedig ők azok, a szegények, az idősek, a nők és a cigányság, akik a lőfegyvertartásunk igencsak időszerű rendszerváltozásának tényleges haszonélvezői lennének. Méghozzá létszám arányukhoz képest sokkal nagyobb mértékben részesednének e szemléletváltás előnyeiből, mint a többségi társadalom tagjai. Az oktatott önvédelmi lőfegyvertartás ugyanis a legolcsóbb bűnmegelőzés. Minden anyagi költségét és felelősségét maga viseli a polgár, akit nem kell bérlistán tartani viszont mindenhol jelen van  és nagyon magas a bűnfelderítési mutatója.
Kedvem ellenére ez ügyben külföldi példához kell forduljak, de nem minden ok nélkül teszem, mert nagyon tanulságos. Az USA-ban a rejtett önvédelmi fegyverviselést engedő tagállamokban a legnagyobb haszonélvezője az új törvényeknek ugyanis a „rossz környéken” lakó, alacsony jövedelmű afro-amerikai vagy más színesbőrű népesség volt. Az új fegyvertartási törvények nyomán környezetükben drámaian visszaszorultak az erőszakos bűncselekmények. Ha az állampolgárok fegyveres válaszára lehet számítani, akkor a bűn nagyon nagy kockázattal jár. A mostanában ismét közkeletűvé avanzsált egykori fogalommal a „cigánybűnözéssel” – és az ezzel kapcsolatos negatív sztereotípiákkal - kapcsolatban, jó tudni, hogy bárhol, bármilyen közösséget alapul véve, a bűnözők aránya egy közösségen (népcsoporton) belül nem kisebb és nem nagyobb, mint az adott társadalomban, vagy bármelyik másik, tetszőlegesen kiválasztott közösségén belül. Magyarán: bármely kisebbség tagjainak túlnyomó többsége hétköznapi, munkából élő ember, nem bűnözésből tartja fenn magát, nincs kapcsolata a bűnözéssel és ugyanúgy zavarják őket a bűnözők, mint a többségi társadalmat, csak nekik a kiszolgáltatott szociális helyzetük és a szegénység miatt többet kell tőlük eltűrniük.
Az a nő, akit egyszer már inzultáltak, molesztáltak, futnia kellett, vagy netalán megerőszakoltak, a megmondhatója, hogy akkor, amikor a másodpercek számítanak, a rendőrség, de általában a segítség hosszú percekre van. A rejtett önvédelmi fegyverviselés másik legnagyobb haszonélvezői csoportja a nőké, életkortól és kapcsolatban éléstől függetlenül.
A harmadik profitáló csoport az időseké. Mai jogszabályaink nem tisztelik a kort, nem tisztelik az időseket. Egy becsületben, tisztességben ledolgozott, leélt élet sem elég alap arra, hogy veszélyérzet esetén egy mindentől távol eső, petróleumlámpás tanyán egy nyugdíjas önvédelmi fegyvert tarthasson. Inkább kiteszi a törvény a motorizált, gyors bűnözésnek prédára őket minden megtakarított vagyonukkal egyetemben. Aztán ha a támadás után életben maradtak, a társadalom fizetheti a hónapokig tartó kórházi ellátást, az öregek otthonát, a magára hagyott vagyont pedig széthordják a tettesek, nincs is hova visszatérni. Viszonyításképpen, egy figyelmeztető lövés ára 50 forint, a kockázatot pedig a támadó viseli.
Ehhez képest - a foglalkozásuknál fogva önvédelmit tartók körén kívül - akinek ma itthon önvédelmi fegyvere van (pl. híres művészek, celebek, politikusok, gazdag vállalkozók), arról kétlem, hogy valaha is lőfegyvere használatára kényszerült volna, vagy az évi egyszeri lőgyakorlaton kívül egyszer is elővenné a pisztolyát a páncélszekrényből. Ők azok, akik a bűnt legfeljebb a krimisorozatokból ismerik, nem része a mindennapjaiknak, jó környéken laknak, jó helyekre járnak el esténként, urbanizált környezetben élnek. Félreértés ne essék, nem akarom tőlük elvenni a polgári biztonságérzet legvégső törvényes eszközét, a család és otthonvédelem utolsó védbástyáját, mert ez álláspontom szerint minden nagykorú, büntetlen előéletű, cselekvőképes, mentálisan egészséges magyar állampolgárnak jár. Csak azt szeretném jelezni, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan, mert a hatalomhoz közel állókat, az ország elitjét megjutalmazza a biztonsággal, míg azokat, akiknek tényleg szükségük lenne az önvédelemre, kirekeszti. Aki pedig esetleg irigyelni kezdené a kiváltságosokat, jobb, ha tudja, hogy a jogszabályok irracionális szigora miatt az ő fegyvertartásuk is mindig egy rendőrhajszálon függ. Általában olyan egyenruhába bújtatott bürokratákén, akik egész életükben egyetlen elfogást sem csináltak, és ha élő bűnözőt akarnak látni, áthelyezésüket kell kérniük.
Marc Gertz és Gary Kleck 1995-ben publikált kutatása szerint [Armed resistance to crime, The prevalence and nature of self defence with a gun, Journal of Criminal Law and Criminology, Northwestern School of Law] 60-szor gyakrabban rántanak fegyvert az USA-ban a törvénytisztelő állampolgárok a saját védelmükben, mint ahányszor bűnös célzattal sütnek el fegyvert. Az évi átlagosan 2,5 millió [Hart Research Associates, 1986, kutatás szerint 3,2 millió] önvédelmi fegyverhasználatból 200 000 alkalommal nők nem hagyják, hogy nemi erőszak vagy más szexuális bűncselekmény áldozatai legyenek. A rendőrség lőfegyverhasználata során az esetek 11%-ban vétleneket is eltalál, míg ugyanez az arány a civileknél 2%. [George Will, Newsweek, 1993.11.15]. Amerikai kriminológusok szerint az erőszakos bűncselekmények elkövetését 98%-os valószínűséggel megszakítja, ha a polgár csak megmutatja, hogy lőfegyver van nála. John Lott, a Floridai Egyetem kriminológusa szerint az ekkor elővett fegyvereknek mindössze 2% dördül el, és ennek a 2%-nak is a 75%-a levegőbe leadott riasztó lövés. [Benedict La Rosa: Can gun control reduce crime?] Sajnos Magyarországon ez azért nem működne, mert nálunk a leghülyébb rabló is tudja, hogy nagy valószínűséggel gáz- riasztó fegyverrel került szembe, legfeljebb mindketten kicsit köhögni fognak. Nincs tétje.
Érdemes körülnézni néhány volt KGST és Varsói Szerződésbeli országban, mi történt náluk. Röviden úgy lehetne jellemezni a helyzetet, hogy amilyen a rendszerváltásod, olyan a fegyvertartásod. Csehországban igazi bársonyos forradalom volt, nyilvánosságra került minden ügynök és tartótiszt neve, az állami vagyont részvény formában szétosztották a nép között, és a fél évszázadon át letiltott lőfegyvertartást polgári alapokra helyezték át. Az eredmény? Csökkenő bűnözés, köznyugalom és a cseh fegyvergyártás, hadiipar és az ehhez kapcsolódó munkahelyek számának növekedése.
Mi volt nálunk? Máig megismerhetetlen titkosszolgálati adatok, privatizációs bonanza, szétvert- széthordott fegyvergyártás és hadiipar, ez az ágazat gyakorlatilag nem ad kenyeret. Na, ehhez idomult a fegyvertörvényünk is.
2004-ben Csehországban még csak 308308 személynek volt lőfegyvertartási engedélye (zbrojni prukaz) akik a cseh belügyminisztérium szerint hozzávetőlegesen 632 000 lőfegyvert birtokoltak. 2009-ben viszont az engedély és regisztráció alapján tartott lőfegyverek száma elérte 713 068 darabot (Forrás: Ministerstvo Vnitra Cesky Republik, közérdekű on-line adattár). A bűnügyi statisztikáik viszont egyfolytában javulnak (Forrás: Cseh Statisztikai Hivatal honlapja, látogatva 2010. március).
Csehországban 2002-2008 között az erőszakos bűncselekmények száma  25%-kal, ezen belül a rablásoké 15%-kal, a gyilkosságoké 14%-kal, a nemi erőszaké 19%-al, a vagyon elleni bűncselekmények közül a betöréseké 26%-kal, ezen belül a lakásbetöréseké 13%-kal csökkent, a jelentősen megnövekedett számú legálisan tartott lőfegyverek mellett.
Az ismertté vált bűncselekmények száma a 2002-es 372341 nagyságrendről  2008-ra 343799-re zuhant vissza. Szívesen bemutatnám a legális lőfegyvertartás és a bűnözés visszaszorulása közötti direkt statisztikai összefüggést is a kedves olvasónak, de sajnos az eredeti adatgyűjtés bontása ezt nem tette lehetővé. Egyet viszont biztosan lehet tudni. Az engedéllyel tartott lőfegyverek számának növekedése ellenére látványosan csökken a bűnözés, mind általánosan mind specifikusan, azaz téves és valótlan a magyar rendőrség és a BM-IRM bűnmegelőzésre, mint a fegyvertartás szigorításának ultima ratio okára való bármikor tett bárminemű hivatkozása.
A fegyvertartási helyzet hasonló a hadiiparáról híres Szlovákiában is. Északi szomszédunknál az ismertté vált bűncselekmények száma a 2003-as 111 893-ról 2008-ra 104 758-ra esett vissza, ezen belül a vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeké drámaian.
Szlovákiában 2003 és 2008 között az erőszakos bűncselekmények száma „csak” 35%-kal, míg a vagyon ellenieké 11%-kal esett vissza, a csehhez büszkén hasonlítható legálisan tartott lőfegyverszám emelkedés kíséretében.
A magyar országsorsra egyesek által vizionált Latin-Amerikában Brazilia a világ egyik legszigorúbb fegyvertartási törvényével rendelkezik. Törvényesen gyakorlatilag alig lehet lőfegyverhez jutni, akinek van, annak pedig még a hozzá való lőszer vásárlására is külön engedélyt kell kérnie, alkalmanként. Mégis a földön itt a legmagasabb bűnözés. Még a háborús zóna Irakban is kevesebb bűncselekményt követnek el, mint e dél-amerikai országban.  Ja igen, a bűncselekményeket illegális fegyverekkel követik el, akárcsak a hasonlóan szigorú fegyvertartási törvényű Venezuelában. A bűnözőknek ugyanis mindig van fegyverük, legyen bármilyen a jogi környezet. Legfeljebb röhögnek a markukba, látva a prohibicionizmusukban bigott kormányokat. Argentina és Uruguay, ahol életszerűbbek a törvények sokkal jobb bűnügyi mutatókkal rendelkezik, ha már megengedtünk magunknak egy ilyen – in extremis - összehasonlítást.
A bűnözők a fegyvereiket a barátaiktól vagy egyéb nem kereskedelmi forrásból, lopásból, betörésből szerzik. Amennyiben tényleg szeretne a bűnüldözés érdemben tenni valamit, akkor e magas kockázatú csoport tagjainak az illegális lőfegyverhez jutását kell megakadályozni, forrásait felderíteni, nem pedig a legális lőfegyvertartókat értelmetlenül korlátozni. Ez a ma elnyomott és gyakorlatilag a rendőrség meghosszabbított fegyver és lőszer raktáraként vegetáló fegyverkereskedőkkel, a sportlövő egyesületi tagsággal, a vadásztársadalommal való önkéntes és baráti együttműködés nélkül például nem megy.
Szintén  rossz külföldi példa (bár politikailag kétségtelenül vonzó) és nem vezetett sehova az egyes fegyver vagy lőszer fajták „kriminalizálása”. Az USA-ban 1986-ban betiltott, golyóálló mellényt átütő lövedék „cop killer bullet” - lásd Halálos fegyver I. részében - a valóságban sohasem oltotta ki egy amerikai rendőr életét sem (nálunk ilyen az „A” kategóriás lőszer, vagy közismert nevén az acél magvas lövedék, FMJ SC). Ugyanígy a teljesen műanyagból készített, reptereken, védett rendezvényeken felderíthetetlen fegyverektől való média félelem is hamisnak bizonyult, ilyen fegyvereket ugyanis nem gyártottak és ma sem gyártanak a fegyvergyárak, nincs a termékpalettán.
Közkedvelt tévhit az automata fegyverekre hasonlító félautomata fegyverekkel („assault weapons”) kapcsolatban, hogy ez aztán a bűnözés igazi melegágya. A 80-as évek amerikai fegyver kontroll mozgalmának elsődleges céltáblájává vált fegyvereket a valóságban nem kedvelték a bűnözők, sem a drog dílerek vagy a fiatalkorú bűnöző bandák, nagyon-nagyon ritkán fordították rendőr ellen, és a kaliberkorlát miatt kevés halálos eredményt „hoztak”, átalakításuk automata fegyverré pedig igen nehézkesnek bizonyult. A lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények kevesebb, mint 2%-ban kaptak szerepet.
A zsebfegyverek (Saturday Night Special vagy SNS) mint könnyű rejthetőségük és olcsóságuk miatt korlátozandó céltárgy csoport is kriminalisztikai balfogásnak bizonyult az 1970-es években. A 3 inch csőhossznál rövidebb csőhosszú, .32” (kb. 8mm)-nél kisebb kaliberű és akkoriban 50 dollárnál olcsóbb fegyvereket mindössze a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények 10-27%-ban használták egy évtized alatt (Fontos adat, hogy ekkoriban lőfegyvert az erőszakos bűncselekményeknek mindössze 10%-ban használtak az elkövetők). A Kennedy-Rodino törvény tényleges hatása ehhez képest az volt, hogy megfosztotta az alacsony jövedelmű, de törvénytisztelő embereket az önvédelem lehetőségétől.
Téves a lőfegyverekkel történt balesetekről, de különösen a gyermekbalesetekről alkotott és a média által sugallt felfogás is. A valóságban a háztartási balesetekben, barkács balesetekben, közlekedési balesetekben megsérült vagy elhunyt személyek száma az USA-ban nagyságrendileg több, mint a lőfegyverrel történt baleseteké (az autóbalesetben sérültek 100 000 lakosra vetített számának mindössze 4%-a). Azok köre is viszonylag jól meghatározható, akiknek a saját fegyverük sérülést okoz. Ezek általában a rendkívülien hanyag, súlyosan gondatlan, vagy éppen túlzottan impulzív, türelmetlen és emocionálisan éretlen, vagy alkoholista, drogfüggő személyeknél fordulnak elő. Erre utalnak a gyakori közlekedési baleseteik, az ittas vagy bódult vezetési szabálysértések, a garázda viselkedés. A baleset leggyakrabban úgy következik be, hogy játszanak a töltött lőfegyverrel, elsütéssel ellenőrzik a töltetlenséget, orosz rulettel szórakoznak. A gyermekekre visszatérve elég annyit mondani, hogy a közel 300 millió amerikaiból évente 100-nál is kevesebb 18 éven aluli személlyel történik ilyen.
Az USA-ban a legális fegyvertartók, mint csoport tagjai, a nem-fegyvertartókhoz képest pszichológiailag nem abnormálisabbak, nem rasszistábbak, nem „szexistábbak” [férfi-női egyenjogúság, egyenlőség problematikájában szélsőséges személyek], és nem erőszakkedvelőbbek, azaz nem térnek el a társadalmi átlagtól. A fegyvertartók túlnyomó többsége a vidéki vadász közegben, kultúrában szocializálódott, ide ágyazódva ismerte meg a lőfegyvertartást, a rekreációs (hobbi) célú fegyvertartást, mint gyermek. Az önvédelmi fegyvertartóknak viszont, ettől eltérően, gyakran nincsenek ilyen lőfegyvertartási gyökereik, nem kapcsolódnak össze a többi fegyvertartóval, önvédelmi fegyvertartásukat az USA-ban nem mindenhol kíséri a hazaihoz hasonló hivatalos fegyverismereti és jogi, biztonsági oktatás, képzés.
Kleck első, 1991-es tanulmánya szerint az USA-ban évente 1100-2800 bűnöző hal meg legális fegyver (rendőri vagy bírósági eljárásban igazoltan) jogos védelmi használatától. A jogos védelmi helyzetben történt lőfegyver használatok becsülhető számát pedig a nagy átlagban az évi 600 000 és az 1 millió közé teszi, ami szinte ugyanannyi, mint a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények száma. Ezek a nagy számok azonban korántsem meglepőek, ha tudjuk, hogy az Egyesült Államokban a háztartások 1/3-ban van otthon töltött önvédelmi lőfegyver, a boltok 1/4-e tart védelmi céllal lőfegyvert, és az amerikaiak 5%-a mindenhová magával is viszi az önvédelmijét. Az önvédelmi lőfegyvertartók nagyobb biztonságban érzik magukat attól a tudattól, hogy van otthon lőfegyverük, és hisznek is ebben. És ez nem feltétlenül csak illúzió. Akik ugyanis támadás vagy rablás elhárítására lőfegyvert használnak, azok ellen ritkábban fejezik be a megkezdett bűncselekményt, mint azok ellen, akiknek nincs, és a közhiedelemmel ellentétben ritkábban is sérülnek meg, mint azok, akik a fegyvertelenek vagy az önvédelem más eszközét választják! Ja igen! A bűnözők az esetek kevesebb, mint 1%-ban tudják elvenni áldozatuktól a lőfegyverét, hogy aztán ellene fordítsák. A tények tehát ellentmondanak a hiedelmeknek, viszont alátámasztják a legális lőfegyver tartás bűnmegelőző szerepét. Vélhetően a fegyvertartók és a fegyvertartást ellenzők között, e tárgyban folyó vitát azért lesz nehéz végérvényesen eldönteni vagy a statisztikai adatok alapján bizonyos statisztikai hibahatáron belül számolni, mert az sohasem lesz mért statisztikai adat, hogy hány be nem jelentett bűncselekmény nem történt meg, azért mert a majdnem áldozatnak volt lőfegyvere. Viszont az amerikai börtönök népével folytatott interjúkból az derül ki, hogy sokszor tartottak attól, hogy az áldozatnál fegyver van, és ezért elálltak a szándékuktól. A börtönlakók az állampolgárok fegyverhasználata és a rendőrök közé egyenlőséget tettek, ami a pozitív társadalmi következmények szempontjából igencsak értékelendő körülmény. Ahogy a Cesare Beccaria írta, a bűn azonnali büntetésének van nagy visszatartó ereje (ami persze nem jelenti azt, hogy visszavennénk magánkézbe az állam büntető hatalmát).
Az alábbi táblázat önmagáért beszél:
Tettes/áldozat találkozások   Lőfegyver az elkövetőnél   És az áldozatnál
Konfrontáció                                            (+)                             (+/-)
Fenyegetés                                              (+)                             (-)
Támadás                                                   -                               -
Sérülés                                                      -                                0
Halál                                                           +                               0
A “+” jel azt jelenti, hogy a lőfegyver birtoklás növeli annak valószínűségét, hogy a találkozás egy előző fokozatból az adott fokozatba lépjen.
A “-“ jel azt jelenti, hogy a lőfegyver birtoklása csökkenti annak a valószínűségét, hogy a találkozás egy előző fokozatból az adott fokozatba lépjen. A 0, nulla jel azt jelenti, hogy nincs hatás, a zárójel pedig azt, hogy feltételezett irányról van szó, és nincs mért adat. (Forrás ismét: Kleck)
A lőfegyver birtoklása kiegyenlíti az erőviszonyokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizikailag gyengébb nők gyakrabban használnak lőfegyvert férfiak ellen, mint nők ellen, és egyedül gyakrabban használják csoport ellen, mint fordítva. A csehovi színpadi puska esetét pedig, (ahol a jelenetben puska van, az el fog sülni) szerencsésebb eshetőleges okként vizsgálni. A pszichológusok úgy vélekednek, hogy egy eleve dühös, felfokozott érzelmi állapotú fegyveres támadó, ha az áldozatnál lőfegyvert lát biztosan támadni fog. A gyakorlati kutatási adatok viszont majdnem fele-fele arányban megoszlanak pro és kontra. Általánosságban ezekből a kísérletekből az szűrhető le, hogy minél valósághűebbek a feltételek, minél inkább az életből merítenek, annál kevésbé támasztják alá ezt. Ha már itt tartunk, számomra a legmeggyőzőbb példa a nagyapámé, aki a körbezárt Budapesten, 1944 decemberében katonaruhából „átöltözött” civilbe, és a dédnagymamám budai várbeli házában a kapu alatt összetalálkozott négy fegyveres nyilassal (nagyapámat feljelentették), akiket az egy szál tiszti pisztolyával lövés nélkül megfutamított.
A fegyver puszta jelenléte a támadónál általában feleslegessé teszi a tényleges támadást. Mire kell a pisztoly? A dominancia megszerzésére, az áldozat akaratának meghajlítására, megtörésére, hogy odaadja a pénzét, vagy, hogy szexuális kielégülést nyerhessen az erőszaktevő. Ilyenkor a fegyver léte helyettesítheti a támadást magát. Lőfegyver nélküli rablók gyakran érzik úgy, azért kellett támadniuk, hogy ne legyen ellenállás, míg a lőfegyveres elkövetők a lőfegyver áldozatra fogása által biztosítják maguknak ugyanezt.
Egy lőfegyveres rabló sokkal kevesebbszer okoz sebesülést is, mint egy késes. Felfokozott stresszes állapotban ugyanis nagyon nehéz pontosan lőni, szúrni, ütni viszont sokkal könnyebb, és még ráadásul le is vezeti a feszültséget, megnyugtat. Hasznos információ, hogy mindössze az esetek 19%-a vezet személyi sérülésre, amikor a rabló lőfegyverből lövést adott le az áldozatára, szemben a késes támadók 55%-os szúrási „sikerével”. A teljes képhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a lőtt sebek általában súlyosabbak, gyógyításuk komplikáltabb a szúrtakénál (nagyapám szerint inkább a csendőr kísérjen, mint a pap!). A halálesetekről pedig azt kell tudni, hogy az összes erőszakos személy elleni bűncselekménynek kevesebb, mint 1%-a végződik így, még az USA-ban is.
Nem vagyok kriminológus, ezért nem tudom megmondani, hogy a rejtett fegyverviselést a törvénytisztelő polgároknak megengedő amerikai tagállamok törvényei bűnözésre gyakorolt kedvező hatásának mérésére a legalkalmasabb módszer tényleg a Poisson lognormal modell Markov lánc Monte Carlo elemzése-e, de egy bizonyos. Az amerikai szakemberek mérései, tanulmányai, objektív megközelítésük engem lefegyverzett és most már nem csak sejtem, de tudom is: a magyar fegyvertörvény és kormányrendelet nem hogy minden hasznos hatás nélküli, de egyenesen kártékony, diszkriminatív, és aránytalanul hátrányosan érinti a legszegényebb, legvédtelenebb, egyben legveszélyeztetettebb közösségeket, törvénytisztelő állampolgárokat. Ezen felül nem termel nemzeti jövedelmet, nem teremt munkahelyeket, és a költségvetés kiadásait sem csökkenti. Itt az idő, hogy a rendszerváltás a fegyvertartásban is bekövetkezzen.
(A szerző ügyvéd, az IRM által felkért Fegyverügyi Civil Bizottság titkára)

2012. október 19., péntek

Re: UNICEF állásfoglalás büntethetősegi korhatár leszállításáról

"Az UNICEF Magyar Bizottság szeretné a figyelmet felhívni arra, hogy a büntethetőségi korhatár 12 évre való leszállítása súlyosan érinti mindazokat a gyerekeket, akik valaha botlottak az életükben." 

Súlyosan érint valakit az, ha bűncselekményt követ el és felelősségre vonják. Ilyen az élet, nem kell bűnözni és akkor nem lesz baj.

Hogy 8-9 évesen meg valaki elkövet több száz lopást, rablást és erőszakos bűncselekményt, az nem botlás. Az pedig biztos, hogy ha egy gyerek, aki soha nem követett el semmi rosszat és egyszer zsebre rak egy csokit a boltban, az nem kap 20 év szigorított fegyházat.


"Mi hiszünk abban, hogy nekik is jár a második esély"

Attól még jár nekik második esély. Miért ne járna? Egyszerűen csak arról van szó, hogy súlya lenne ha elkövetnének valamit. Köztudott hogy most úgy követik el ezeket a bűncselekményeket, hogy tudják hogy nem lehet belőle bajuk. Ezt használják ki.

"nem szabad őket megfosztani sem az oktatáshoz sem a munkaerő piachoz való esélytől és nem szabad őket olyan helyzetbe hozni, ami nehézséget okoz nekik egész életükben."

Szeritnem meg ha valaki 11 évesen végigrabol egy egész falut, akkor ennek igen is legyen nyoma az életében.

"Ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy évente több mint 410.000 bűncselekményt követnek el a felnőttek. Több mint 14.000 bűncselekményt követnek el a fiatalkorúak és csak 3200-at a gyermekkorúak."

Ha megnézzük a magyarországi statisztikákat akkor tudjuk hogy a magyarok nem jelentik be a bűncselekményeket, főleg akkor nem ha gyerekek követik el. Hiszen nem is büntethetőek, akkor minek jelentenék be? Ha meg valakinek kifosztják a tyúkólják akkor a rendőrség megmondja, hogy nem nagy értékű lopás és kis se mennek helyszínelni. A statisztika szerint az ilyen bűncselekmények nem léteznek.

"Nincs évente 2 olyan gyerek, aki élet elleni erőszakos bűncselekményt követne el."

Viszont körülállják és megverik az osztálytársaikat. Zsarolják és kirabolják, sokszor szexuálisan molesztályják őket. Vagy ez az UNICEF szerint teljesen rendben van és nem baj?

"Az a véleményünk, hogy ezek a számok nem indokolják a büntethetőségi korhatár leszállítását."

A számok nem tükrözik a valóságot. Nem beszélva arról, hogy míg az UNICEF számolgat, addig a valós számok mögött áldozatok tízezrei, vagy akár százezrei vannak.

"Hogy milyen következményei lesznek ennek a döntésnek?"

Remélhetőleg visszábbszorul a gyerekkorú bűnözés.

"Gyerekek, akiket bezárnak. Gyerekek, akiknek azt üzenjük, hogy nincs rájuk szükség."

Bűnözőkre tényleg nincs szüksége egy országnak se.

"Gyerekek, akik nem azt érzik, hogy foglalkozni akarunk velük, hanem azt, hogy a társadalom nem tud velük mit kezdeni. Segítségre, gyermekvédelmi támogatásra, pszichológiai támogatásra van szükségük és nem büntetésre."

Nem. Komoly segítségre az áldozatoknak van szüksége. Az erőszakos, kisebbeket körbeálló és megverő, nyugdíjasokat fellökő, leköpködő, rabló, tolvaj, mocsok kis bűnözőknek nem segítség kell, hanem fülzúgató pofonfergetegek. De ha már azt nem kapják meg, akkor legalább a törvény keze sújtson le rájuk, egy kis elzárás keretében.

"Az UNICEF Magyar Bizottsága bízik abban, hogy a gyermekek joggal gyerekek és ezért azután megengedhetik maguknak azt, hogy ha elkövetnek valamilyen büntetendő cselekményt akkor a következmény nem a bűnösség kimondása, hanem a segítség és a társadalomba való visszailleszkedés segítése lesz."

Ha nem büntetsz egy bűncselekményt és azt mondod hogy nyugodtan elkövetheti, nem lesz belőle büntetés, akkor bűncselekmény lesz. Mégis miféle észjárása van egyeseknek, hogy bűnözésre bíztatják a fiatalokat?

"Kérjük a döntéshozókat, és mindazokat akiknek most lehetőségük van arra, hogy a Büntető Törvénykönyv vitájában hallassák a hangjukat, álljanak ki a gyerekek mellett."


A gyerekek neveléséhez tartozik a felelőségre vonás és a büntetés. A gyerekbandák áldozatai sokszor szintén gyerekek. Magányos és gyengébb gyerekek. Őket kell védeni, nem a 11-14 éves bűnbandákat.

Én nem tudom hogy kik vannak az UNICEF-ben, de az biztos hogy jó környéken laknak és fogalmuk sincs a világról, őket nem köpdösik le az utcán és nem tépik ki a nyakláncot a nyakukból. A gyerekeiket meg nem verik véresre az iskolában. Ezeknek fogalmuk sincs a világról.

Amerikában pedig elítélik a 7 évest is, ha szükséges. 14 év alattiakat börtönbe vágnak minden gondolkodás nélkül.

2012. június 26., kedd

Elfogadták az új Btk.-t: szigorodó büntetések, több lehetőség az önvédelemre

Új, a jelenleginél több tekintetben szigorúbb büntető törvénykönyv (Btk.) lép életbe egy év múlva. A parlament hétfőn fogadta el a kódexet, amely szélesíti a jogos védelem lehetőségét, egyes bűncselekményeknél 12 évre szállítja le a büntethetőségi korhatárt, és bevezeti az elzárást mint büntetést.
Az Országgyűlés 243 igen, 45 nem szavazattal és 43 tartózkodás mellett fogadta el a kormányzati előterjesztést.
Az új - a több mint harminc éve hatályos és nagyjából százszor módosított jelenlegi Btk.-t 2013. július 1-jén felváltó - törvénykönyv szerint a büntethetőség korhatára továbbra is 14 év, de az emberölést, életveszélyt vagy halált okozó testi sértést, rablást, illetve kifosztást elkövető, a tizenkettedik évüket betöltő gyermekek is büntethetők lesznek ezután, ha képesek belátni tettük következményeit.
A jövőben a jelenleginél szélesebb lesz a jogos védelem lehetősége. Így jogosnak számít az önvédelem akkor, ha valakit éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan támadnak meg, hasonlóan ha valakinek a lakásába éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan törnek be, illetve ha kertjébe fegyveresen hatolnak be.
(MTI)
A büntethetőségi korhatáros bekezdésről annyit mondanék hogy haladás, viszont a 14 év alattiak sokkal inkább lopnak, illetve csak úgy összeveriak a gyengébbeket, ami nem súlyos testi sértés, hanem a legtöbbször csak 8 napon belül gyógyuló. Tehát ha megrugdosnak 13 évesek egy 7 évest, akkor nem lesz bajuk csak akkor ha nagyon komolyan megsérül az áldozat? Mi van ha egy csapat 11 éves öl meg egy 6 évest vagy egy nyugdíjast? Nincs büntetés, mert még nincsenek 12 évesek? És mire fel a 12 éves korhatár? A leghíresebb gyerekbűnöző az nem 9 éves volt? Tőle kezdődött az, hogy mindenki el akarta törölni a büntethetőségi korhatárt.

Látszólag a törvények megváltoztatása előrelépés, de csak nagyon kis lépés. Ennél valami jóval szigorúbb is születhetett volna. De azért a kicsinek is örülhetünk.

2012. március 6., kedd

Elfogadták a lőfegyvertartás új szabályait

A vadászok, sportlövők szempontjából könnyítéseket tartalmaz a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvény, amelyet hétfőn fogadott el a parlament. A törvénymódosítás értelmében egyszerűbb lesz az új fegyver vásárlása, ha valakinek már van fegyvertartási engedélye.

Az Országgyűlés hétfőn elfogadta a lőszerekről és a lőfegyverekről szóló törvény módosítását, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pintér Sándor belügyminiszter közösen kezdeményezett.

A jogszabály több könnyítést is hoz a vadászoknak és a sportlövőknek. A korábbi tiltást feloldva engedélyezik például a házilagos lőszerszerelést és -újratöltést azoknak, akik eredményesen elvégezték a szükséges tanfolyamot. A szerelést csak a kereskedelemben kapható hivatalos eszközökkel lehet végezni, és kizárólag saját célra.

Az 57 ezer vadásznak és több ezer sportlövőnek fontos változás az is, hogy ha a rendőrség bevonja egy vadász fegyvertartási engedélyét, akkor arról kötelező hivatalosan értesítenie az illetékes vadászati hatóságot. Eddig ezt az adatvédelmi törvény nem tette lehetővé, illetve az értesítési kötelezettséget csak a törvénynél alacsonyabb szintű végrehajtási rendelet tartalmazta.

Változik azon bűncselekmények és szabálysértések köre, amelyek elkövetése miatt a lőfegyvertartási engedélyt bevonják, és csökken az az idő, ameddig valaki nem kaphat fegyvertartási engedélyt, ha szerepel a bűnügyi nyilvántartásban, vagy szabálysértést követett el. Szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, ötévi vagy azt meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztés esetén a mentesítéstől számított tizenkettő helyett nyolc évig tart a korlátozás. Lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés esetén pedig kettő helyett másfél évig tart a tilalom.

Egyszerűbb lesz az új fegyver vásárlása, ha valakinek már van fegyvertartási engedélye. A törvény hatályba lépése után már nem kell a rendőrségtől előzetesen megszerzési engedélyt kérni, a fegyvert külön engedély nélkül meg lehet vásárolni, majd azt bemutatva a rendőrségen bejegyzik a megszerzést a fegyvertartási engedélybe. Eddig a vadásznak minden vásárláskor külön engedélyt kellett kérnie, illetve igazolnia kellett, hogy nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban.

A jogszabályhoz végrehajtási rendelet is kapcsolódik: az egyik legjelentősebb változás az lesz, hogy ezután a fegyvertartási engedély visszavonásig érvényes, vagyis megszűnik az a jelenlegi gyakorlat, hogy ötévente meg kell újítani. Visszaállítják a méltányosságot: a rendőrségnek lesz mérlegelési lehetősége, és kisebb súlyú vétség esetén nem kell kötelezően bevonnia a fegyvertartási engedélyt.

A sportlövőknél eltörlik a megvásárolható és tartható fegyverek mennyiségére vonatkozó korlátozást, illetve mérséklik azt az időt, amennyit a sportlövőnek tagként el kell töltenie az egyesületben ahhoz, hogy saját fegyvert vehessen. Egyszerűsödik az ideiglenes fegyverátadás adminisztrációja. Eddig a rendőrségre kellett menni ezzel a szándékkal, ezután a fegyvertartási engedéllyel rendelkezők magánokiratban, két tanú közreműködésével megoldhatják az átadást úgy, hogy megjelölik célját és időtartamát.

Egyszerűbbé válik a lőfegyver szállítása: most a vadász akkor sem hagyhatja felügyelet nélkül a fegyverét, ha az például a lezárt kocsijában van, ezért ugyanis bevonhatják a fegyvertartási engedélyét. A jövőben viszont a vadász ott hagyhatná az autóját akkor, ha fegyvere például a lezárt csomagtartóban van.

A törvény szerint a lőfegyvertartási célok a következők lehetnek: önvédelem, munkavégzés, filmgyártás, céllövészet, oktatás, sportlövészet, személy- és vagyonvédelem, valamint vadászat. Filmgyártási céllal csak olyan szervezetnek engedélyezhető lőfegyvertartás, amely az erről szóló kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.

A parlament Pintér Sándor zárószavazás előtti módosító javaslatának elfogadásával arról is határozott, hogy a filmgyártási célra rendelt lőfegyverekre vonatkozó új előírásokat azonnal hatályba lépteti. Ezt a belügyminiszter azzal indokolta, hogy a Magyarországon megvalósítani tervezett nagyszabású filmes produkciók zökkenőmentes lebonyolítása biztosítható legyen.

(MTI)

2012. február 17., péntek

Lőfegyvert adna a Jobbik az ingatlantulajdonosok kezébe

A Jobbik üdvözli az új büntető törvénykönyv (Btk.) tervezetében található módosításokat az önvédelemhez való jog területén, de az ellenzéki párt tovább bővítené ennek lehetőségét, elsősorban az otthonvédelem kapcsán – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Staudt Gábor.

A Jobbik jogi kabinetének vezetője üdvözölte, hogy az új Btk. elfogadása esetén bizonyos körülmények teljesülésekor – az arányosság követelményének megfelelve – jogos önvédelemnek minősülhetne a támadó megölése is.

Az ellenzéki párt ugyanakkor azt kezdeményezi majd az új Btk. parlamenti vitájában, hogy egy lakás vagy ingatlantulajdon bekerített területére való jogtalan behatolás esetében „az ellenkező bizonyításáig” kötelezően úgy kelljen tekinteni, hogy a behatolás az élet kioltására is irányuló támadás. A Jobbik szerint így bárki akár a támadó megölésével is megvédhetné saját otthonát.

Emellett a Jobbik az új fegyvertartási törvény kapcsán kezdeményezi a birtokvédelmi lőfegyver kategóriájának bevezetését is. Ilyen lőfegyvert egy vizsga letétele után bárki tarthatna otthon, de csak otthon, és csak otthonvédelmi célokra.

Staudt Gábor hangsúlyozta: ezekkel az intézkedésekkel komoly elrettentő erőt lehetne sugározni a lehetséges elkövetők felé, és ezzel csökkenteni lehetne a bűncselekmények számát.

2012. január 13., péntek

Jogos védelem az alaptörvényben ( videó riport )

VIDEÓ :
http://atv.hu/videotar/20120113_jogos_vedelem_az_alaptorvenyben

Az ATV Start vendége Bárándy Péter, volt igazságügyi miniszter.

"A jogos védelem azt jelenti tulajdonképpen, hogy az állami funkció egy részét a megtámadott magánember teljesíti..."
Szerintem meg egy alapjog, amit a magánember részben átenged az államnak, illetve fizet érte, amit az állam nem igazán akar végrehajtani, úgyhogy mostanság a magánember egyre inkább csak magában bízik. Pont ezért van ennek az alaptörvénynek nagy visszhagja.
"...ha nincs ott a rendőr."
Ha nincs ott a rendőr, akkor pedig nem egy részét veszi saját kézbe a polgár, hanem az egészét.
"Ez a BTK-ban 2 éve változott meg és az önvédelem határai nagy mértékben kitolódtak."
Erről hogyhogy senki nem tud? Nem kellett volna erről szólni az embereknek? Muszáj ennyire eltitkolni?

Azt állítja Bárándy, hogy Amerika új ország és az elején nem tudta biztosítani az állam az emberek biztonságát és azért jött létre a civli fegyverviselés. Sok szempontból nem igaz. 100 éve még Magyarországon se csináltak ebből nagy ügyet. A legtöbb országban csak a 20. században kezdték el betiltani, illetve korlátozni a fegyvervásárlást. Ha pedig Bárándy úr elolvassa az amerikai alkotmányt, akkor rájöhet, hogy az alkotmány a fegyvertartást még csak nem is az önvédelem okán biztosítja. Nem azért, hogy az erőszakos bűnözők ellen megvédhesse magát a polgár, ha a rendszer nem tudja megvédeni, hanem hogy a civil megvédhesse magát, ha jön egy erőszakos bűnöző rendszer.
"Ha az állam erős, akkor ott van és nincs szükség a fegyvertatásra."
Volt egy erős állam, elnyomta az amerikaiakat, abból lett az Amerikai függetlenségi háború. Ez után lett Alkotmány és a szabadsághoz tartozik hozzá a fegyvertartás. Erre van egy mondás is. A fegyvertartás joga arra való, hogy a polgár megvédhesse az összes többi jogát.

Bárándy úr, javaslom fusson neki mégegyszer a dolognak. Persze annyiban egyértelmű, hogy a lényeg a fegyvertartás joga, és a fegyvert ugyanúgy fel lehet használni önvédelemre, sportra, gyűjtemény összeállítására vagy akár üzleti befektetésre is.
"Nem lenne indokolt, hogy a vadnyugaton lévő határtalan önvédelmet fogadnánk el."
Úgy tudom, hogy a szlovákoknál is olyan van. Szlovákia = vadnyugat? Florida se vadnyugat, ahogy Amerika -állam kivételével- majdnem minden államában létezik az "én váram" törvény, aminek értelmében a behatolót le lehet lőni és a rendőrség nem kérdőjelezi meg, hanem csak helyszínel és lezárja az eset aktáját.
"Aki tanyán él és idős, az nem tudná használni a lőfegyvereket."
Miért nem? Ha az idős amerikaiak tudják használni, akkor az idős magyarok miért ne tudnák? Talán jobban is tudnák mint a mai fiatalok, mert az idősek nagy része még volt katona, tanult lőni, van alapvető ismerete a fegyverek működéséről. Miért lennének ők kevesebbek mint bárki más? Lélekjelenlétük megvan, mert most is felkapják a kést, a botot, a kapát, ha megtámadják őket. Az más kérdés, hogy ez utóbbi szerszámokkal esélyük sincs.
"A vadnyugati idős annyony megfogja a kétcsövű puskát."
"De ő arra szocializálódott, gyerekkora óta használja."
És aki a gyerekkorát más országban töltötte? Az ugyanúgy vehet fegyvert. És hogy fog erre szocializálódni a magyar ember, ha nem adnak rá neki esélyt? Ha tiltják a szocializálódást, akkor nem lesz szocializálódás.

2011. november 15., kedd

Halálos gázpisztolyok, golyóálló A4 -es papírlap - agymenés



Címkék: fegyvertartás fegyverviselés gázpisztoly magyar Magyarország pisztoly törvény vicces videó önvédelem gáz gázfegyver fegyver fegyverjog jog önvédelmi

2011. július 5., kedd

Észrevételek a fegyvertörvény koncepcióhoz

Részlet a teljes szövegből:

A koncepció akkurátusan vizsgálja az európai országok fegyvertartási rendszerét, megemlítve a legfontosabb problémaköröket, csomópontokat. Helyesnek találjuk, hogy elsősorban az EU országokhoz kell viszonyítanunk hazánkat, ha el kívánjuk helyezni Magyarországot a fegyvertartási térképen. Ehhez adhat még némi adalékot a következő statisztika, mely az ENSZ Small Arms Review adatainak felhasználásával készült, és a 100 főre vonatkoztatott engedélyezett lőfegyverek számát összesíti európai országok esetében:

A táblázat bizonyítékául szolgál, hogy hazánkban a legális lőfegyverek száma az összes népesség arányában rendkívül kicsi európia viszonylatban, az ENSZ statisztikákban hazánkat jellemzően nem is jegyzik.

Nem tartjuk pontosnak az Alkotmány Bíróság azon kitételét, hogy: „A közbiztonság általános védelméhez fűződő közérdek alapján ezért nem lehet elzárni a jogalkotót attól a törekvéstől, hogy legalább a legálisan birtokban tartható – hatóságilag nyilvántartható és ellenőrizhető – fegyverek számát korlátozza.” A statisztikák nem igazolnak kapcsolatot a legális lőfegyverek száma és az erőszakos bűncselekmények mennyisége között. Az alábbi táblázatban 2000. évi statisztikákat használtunk fel, mivel ez évhez állt rendelkezésre az összes szükséges adat:


A fenti táblázatból kiolvasható, hogy az egy főre eső lőfegyverek mennyisége és a gyilkosságok száma között nincs összefüggés. Anglia és Wales esetében a 100 főre eső lőfegyverek száma 7.8, a 100.000 főre eső gyilkosságok száma pedig 1.45 volt 2000-ben. Németországban 36 fegyver jutott 100 főre, gyilkossági mutatója viszont csak 1.17 volt. Vagyis Németország, mely az Egyesült Királysághoz képest 4,6-szer több legális lőfegyverrel bírt 100 főre vetítve, biztonságosabb országnak bizonyult. Anglia és Wales-hez hasonló mutatókkal rendelkezik ugyanakkor Svájc is, ahol 100 főre 61 lőfegyver esik, köztük a tartalékosoknál tartott hadi fegyverek is.

Külön figyelmet érdemel Magyarország este is. Hazánkban 2000-ben 100.000 főre 2,05 gyilkosság jutott (100 főre eső fegyverek száma: 1.9), miközben abban a Finnországban, ahol 100 főre 69 lőfegyver jutott, ehhez hasonló érték – 2.19 - volt kimutatható. Vagyis egy olyan ország, ahol 36.3-szer nagyobb a 100 főre eső lőfegyverek mennyisége, majdnem ugyanolyan gyilkossági mutatókkal rendelkezett 2000-ben mit hazánk.

Érdemes külön figyelmet szentelni a szomszédos Ausztria esetének. Ausztriában minden 18. életévét betöltött állampolgár szabadon vásárolhat hosszú tűzfegyvereket, melyekhez a lőszer sem engedélyköteles. Minden állampolgár indok nélkül kaphat két darab rövid lőfegyver tartására engedélyt. Ausztriában 100 főre 30.6 lőfegyver jut, míg a gyilkosságok száma 100.000 főre vetítve mindössze 0.73 volt 2006-ban. Az osztrák lőfegyvertartás kirívóan liberális EU viszonylatban, mégis ebben az országban követik el a legkevesebb gyilkosságot lakosságarányosan.

A fenti adatok alapján nem tartjuk igazoltnak azt az állítást, mi szerint a legális lőfegyverek veszélyt jelentenek a társadalomra.

Magyar Sportlövők Szövetsége

hunshooting.hu

Magyar Elöltöltő-Fegyveres Lövészek Szövetsége

Teljes szöveg itt olvasható: www.kapszli.hu

2011. május 15., vasárnap

Válasz: A lőfegyver tartásról

Mivel a hovane blog tulajdonosa megszólított ( link - Hovane Blog) így válaszolok a feltett kérdésekre.

Először is talán azt mondanám, hogy nem kell attól tartania senkinek, hogy valóban lehet majd Magyarországon bármilyen lőfegyvert tartani a későbbiekben. Halandó magyar állampolgár Magyarországon nem fog tudni máról-holnapra egy .44-es Magnum revolvert vásárolni, de még egy .22lr kaliberű kis pisztolyt sem.
Ugyan megemlítette pár politikus, hogy talán lesz majd fegyverliberalizáció, de folyamatosan kezdenek kihátrálni a saját ígéreteik mögül.

De most lássuk a kérdéseket!

Ha legális lesz az önvédelmi sörétes fegyver, vajon az ilyen típusú esetek hogyan fejeződnek majd be?
A támadó nem ment be a házba. Ilyen esetekben -az Államokban- általában a ház tulajdonosa előveszi az otthon tartott lőfegyverét és azonnal kihívja a rendőrséget.

Ha valakinek kése, szabjája, szamurájkardja van, az nem rohanna be egy olyan házba, ahol lehetséges, hogy egy puskával találja magát szemben.

Az ilyen alakok, mint ez a bozótvágókéses támadók -nyugodtan kimondhatjuk- mindig büntetett előéletűek. A fegyvervásárlás egyik alapja, hogy a hatóságok megvizsgálják a vásárló múltját. Ha komolyabb bűncselekményeket követett el - főleg ha erőszakos bűncselekményeket-, akkor kizárt, hogy legálisan fegyvert vásárolhasson. Egyszerűen megtiltják neki a hatóságok.
Ha csak az egyiknél van, akkor a fegyvertelen van kiszolgáltatott helyzetben.
A lényeg az, hogy a bűnöző legyen a fegyvertelen, a jogkövető állampolgár pedig tudja a jogait és a korlátokat.

Tegyük fel, hogy a bozótvágóval nem áll meg a támadó a kapunál, hanem bemegy és az egész családot lemészárolja. Néha előforul. Jelen törvények között se fegyverrel, se anélkül nem védheti meg magát az ember. Vagy még ha meg is védhetné, mit tehetne egy gyenge nő, vagy egy olyan férfi, aki nem gyúrta ki magát a börtönben, mint az ilyen támadók? Egy pisztoly csak kiegyenlítené az esélyeket. A kés, bozótvágó és kard is tud olyan szörnyű sebeket ejteni, mint egy pisztoly lövedéke.
Az ilyen, és ehhez hasonló esetek miatt írom, hogy a magyar társadalom még nincsen felkészülve a lőfegyvertartására.
Évente átlag 300 gyilkosság történik ma Magyarországon. A lőfegyverek nem csak életeket vesznek el, hanem sokszor életeket mentenek. Az esetek többségében nem kell elsütnie az áldozatnak a fegyverét, elég ha a támadás előtt előveszi, ezzel elvéve a támadó kedvét a bűncselekmény elkövetésétől.
Ma most Magyarországon pont azért nem működik, mert minden támadó tudja, hogy az áldozatnál maximum csak gáz/riasztó pisztoly lehet, más nem.

Számoljunk:

Magyarország lakossága 10.000.000 fő. 300 gyilkosság történik évente.

Az Egyesült Államok lakossága 330.000.000 fő. 15.241 gyilkosság (2007-es adat)

Ha Magyarország lakossága is 330.000.000 fő lenne, akkor ez évi 9.900 gyilkosságot jelentene.

Kimondhatjuk, hogy arányaiban Magyarország sincs túlságosan elmaradva.

Gondoljunk azokra az emberekre, akiket agyonvernek, megkéselnek, vagy csak úgy összevernek, hogy később meghalnak. Hány ember életét mentette volna meg egy bármilyen pisztoly, revolver vagy puska?

Itt egy újabb adat. Az Egyesült Államokban 13.000 - 40.000 ember életét mentik meg legálisan tartott fegyverek.  ( forrás ) Ezzel szemben a lőfegyverekkel elkövetett gyilkosságot évente 11.500 esetben követnek el.

Aki tud angolul, annak ajánlom a témában az http://www.youtube.com/user/TheArmedCitizen YouTube csatornát.



Egy az Egyesült Államok börtöneiben készült felmérés szerint az bűnözők harmada fél attól, hogy az áldozata lelövi. A bűnözők 39%-a már került olyan helyzetbe, hogy elállt a bűncselekménytől, csak mert úgy gondolta, hogy a kiszemelt áldozatánál valószínűleg van önvédelmi fegyver.
Lassú tanulási, szoktatási folyamat árán fel lehet készíteni az embereket, de így hirtelen engedélyezni a lőfegyverek otthoni tartását elhamarkodottnak tartom.
Az Egyesült Államokban olyanok vásárolnak lőfegyvereket, akik soha azelőtt még csak akciófilmekben láttak ilyesmit. De mégsem csinálnak semmi hülyeséget a megvásárolt fegyverekkel.

Egyértelmű, hogy a fegyverek mellé nagyon jó lenne, ha a gyártó adna felvilágosítást és útmutatót. De a bűnözők ma is léteznek, túl sokat nem lehet várni, mert jelenleg még csak esélye sincs arra senkinek, hogy egy komolyabb támadást túléljen.

Ma a helyzet ugyanolyan Magyarországon, mint ami az Államokban volt a New Orleans-i hurrikán idején. A hatóságok nem akarják, hogy fegyver legyen a jogkövető állampolgárok kezében, mert még a végén megvédik magukat és lelövik a bűnözőket. Az pedig sok mindenkinek nem tetszene (az EU-nak, jogvédő szervezeteknek). Persze azért is tartanak a fegyveres nemzettől a politikusok, mert tudják, hogy tonnányi vaj van a fülük mögött, aki pedig tönkreteszi az országot, az a lelke legmélyén tart attól, hogy egyszer valaki elé áll és felelősségre vonja. (1956) Ez lehet a politikai része a dolognak.
Ha olyanok kaphatnak lőfegyvert, akiknek még nincsen priuszuk… hát szerintem akkor elég sok olyan ember fog felfegyverkezni, akiknek nem kellene.
Aki tisztességes, büntetlen előéletű és mentálisan egészséges, attól nem lehet elvenni a tartáshoz való jogát.
Arról nem is beszélve, hogy az összes szervezetet és hatóságot is fel kellene készíteni arra, hogy az állampolgároknál lőfegyver van; pl.: bíróságok, rendőrség, önkormányzatok, kereskedelem, hivatalok stb.
Pont erre valók. Legalább megdolgoznának a pénzükért. Igazából 3 nagy hivatalos szervezet van ami ezzel foglalkozik az államokban. Az egyik az ATF (Alcohol, Tobacco, Firearms). Ők felügyelik a gyárakat, a kereskedelmet, ők adnak felvilágosítást, ha valakinek kérdése van. Az FBI leginkább a NICS vizsgálatokat intézi. A rendőrségnél csak egy-két nyomtatványt kell kitölteni és a fegyvereket náluk kell beregisztrálni, ami pár perces művelet.


Ezek a cikkek arról szólnak, hogy az emberek rendőrökre támadtak különböző eszközökkel: baltával, gázfegyverrel, légfegyverrel, üveggel, kövekkel stb. A lehetne otthon náluk sörétes fegyver, szerintem egy pillanatig nem haboztak volna rálőni a rendőrökre.
Nem feltétlenül. A kulcs abban rejlik, hogy a rendőrség legyen felkészülve. Természtesen rájuk támadnak, mert tudják, hogy a rendőr nem üt vissza és a támadó nem lesz börtönbe vágva egy fél életre. Ezen kellene változtatni. Hányszor fordult elő, hogy egy rendőr használta a lőfegyverét? Kaszával, kapával támad egy sereg őrjöngő őrült, a rendőrök pedig nem mernek közéjük lőni, de még figyelmeztető lövést sem adnak le, mert még abból is bajuk lehet.
Pont ezért nem aggódnak a bűnözők amiatt, hogy bajuk esik. Csak párszor kellene erélyesen fellépni ellenük és máris érezhető lenne az "erőszakmonopólium" jótékony hatása.
Vajon a rendőreink ki vannak arra képezve, hogy bátran szembenézhessenek egy sörétes fegyverrel?
Remélhetőleg igen, ugyanis ez a dolguk. Ezt még egy pár hónapos vidéki biztonsági őr tanfolyamon is tanítják.
Vajon ilyen körülmények között ki fognak szállni a rendőrök, hogy rendet tegyenek, ha ilyen tűzerővel várják őket?
A baj az, hogy amúgy se mennek ki a helyszínre. Sok esetben egyáltalán nem, vagy csak órákkal később. Vagy mert nincs kedvük hozzá, vagy a nyomorult fizetés mellett nem látják túl sok értelmét a hajtásnak, vagy tudják, hogy a BTK és a rendőri vezetők hozzáállása miatt ők úgy sem tehetnek semmit.
Szerintem nagyon sok kisrendőr személy szerint egyszerűen kimenne a legelvadultabb környékekre, összeszedné az összes bűnözőt és börtönbe csukná mindet egy életre. Persze ezt nem tehetik meg, úgyhogy gondolom csak álmodoznak róla.
Ebben a cikkben egy család ment ki bosszút állni késekkel, vascsővel. Ha rendelkeznek sörétes fegyverrel, szerintem azt is magukkal vitték volna…
Erre csak ugyanazt tudom mondani, amit előzőleg írtam. Az ilyenek mind büntetett előéletűek. A 13 és a 17 éves pedig még nincs annyi idős, hogy -akár itt- fegyver vehetne magának.
Ezt a cikket pedig azért linkeltem be, mert jól példázza azt, hogy mennyi ideig emésztheti magát az ember, ha embert öl.
A taxisnál nem volt fegyver. Ha lett volna nála, akkor talán lett volna valami esélye a túlélésre. Ugyanakkor a cikkben arról van szó, hogy a gyilkos bűnöző érzett bűntudatot, mert megölt egy ártatlan embert. Az azért mindjárt más, ha egy őrjöngő bűnözőt juttat valaki a temetőbe. Gondoljunk itt Barna bácsira. Valahogy nem hatotta meg, hogy az őt terrorizáló és kirabló bűnözők közül egy meghalt és egy megsérült.

Itt az Államokban népünnepélyt tartanak minden minden olyan hír hallatán, amiben egy bűnözőt agyonlő valaki.

De szerintem nem is kell hogy bárki Magyarországon túl sokat gondolkodjon a fegyvertartás jogán. Lefogadom, hogy az új törvény jóformán semmit nem fog változtatni a jelenlegi helyzeten. Talán majd könnyítenek valamit a vadászoknak, hogy némely politikus könnyebben lőhessen vaddisznót, vagy védett madarakat. Véleményem szerint semmi esélye egy komolyabb törvénymódosításnak.

Puskák és galambok - Fegyverügyi Civil Bizottság

Dr. Nyikos Attila
írása
Önök mit szólnának ahhoz, ha a tilosban parkolás büntetése az lenne, hogy 2 évig nem ülhetnének a volánhoz, és el kell adniuk a rendõrségi telepre leadatott autójukat, akár töredék áron is, különben hat hónap elteltével a rendõrség megsemmisíti? Vagy az autósboltot a rendõrség azonnal bezárná, amiért egy darab reflektor izzóval több van a raktárnyilvántartásban, mint amennyit leszámolnak a leginkább razziákra emlékeztetõ boltellenõrzésekkor, kavicsos szélvédõjû autójukat pedig üvegcsere után mûszaki vizsgára kellene vinni?

Nagyjából így jellemezhetõ a legális fegyvertartók, vadászboltosok és puskamûvesek helyzete ma Magyarországon. Egy egész nemzetgazdasági ágazatot, a világelsõ magyar vadászatot és turisztikai ipart, a vagyon és személyvédelmet és a nagy múltú magyar felnõtt és ifjúsági sportlövészetet teszi tönkre módszeres szívóssággal a rendszerváltozás óta az a mérhetetlen jogalkotói gyûlölet, amely mellett a vak tudatlanság áll õrt.

Sohasem értettem, miért fél egy demokratikus hatalom a polgároknál lévõ legális fegyverektõl? Honnan ez a hisztérikus rettegés? Mi táplálja a polgári lõfegyvertartás felszámolására irányuló inkvizíció szadista szigorát?

Amikor Genfben fegyverzetkorlátozással és non-proliferációval foglalkozó diplomata lettem, amerikai kollégám egy fogadáson azt mondta: „A leszerelés a fejekben kezdõdik, mert – és ekkor az orrom alá dugta ezüst desszert villáját - egy evõeszköz is bármikor halálos fegyverré válhat!” Magyarán: a helyiértékükön kezelt valós információkat kell a lõfegyverekrõl a köztudatba elültetni, különben a média által mindig felkorbácsolt alaptalan rettegés egyre fokozódni fog, e nem mérhetõ félelem pedig rossz tanácsadó.

Messzirõl indítom, de így lesz nyilvánvaló. Magyarország hadak útján fekszik. Nekünk ez jutott. Nincsenek ellenségeink, csak történelmileg sematizálható veszélyhelyzeteink. Aki pedig egy történelmi átjáróházban lakik, az egész egyszerûen nem engedheti meg magának, hogy fegyverforgató korú lakossága ne legyen széles körben járatos a lövész sportok, általában a löfegyverek területén. Ezt a tudást tovább kell adni a jövõ generációknak. Mindenkoron túlzott gazdasági és élõerõ kockázatot kell jelentsünk egy megszálló hatalom számára. A világtörténelemben soha, sehol, senki nem tudott olyan népet tartósan leigázni, ahol a lakosok tudtak bánni a kézifegyverekkel és volt is nekik. Ezért aztán Magyarországon a polgári lõfegyvertartás ügye nemzetbiztonsági ügy, aki pedig ez ellen cselekszik, arról tudjuk, mit kell gondolni.

Nálunk a polgári lövészet majdhogynem régebbi, mint a vadászat, és míg ez utóbbi egy szûk fõúri réteg kiváltsága volt, addig városaink polgársága, magát a zsoldos csapatoktól megvédendõ lövész egyleteket alapított. Az elsõ lövész versenyt és lövészkirály választást 1510-ben tartották. Késmárkon 1510-tõl, Lõcsén 1516-tól mûködött lõegylet, a soproni lõegyletet 1523-ban alapították. De említhetném nagyjából 400 évvel késõbb Sopron és a Rongyos Gárda, vagy Balašské Ïarmoty (alias Balassagyarmat) esetét is, amit csak azért nem hívnak ma így, mert vasutasok és hozzáértõ diákok mindenféle elgórált Mauserokkal és összeguberált töltényekkel vissza tudták venni a bitorlóktól. De kíváncsi lennék arra is, meg merte-e volna kockáztatni a Tatárszentgyörgyi gyilkosok csapata a bestiális tettét vagy, egyáltalában bárki egy tanyán lakó idõs házaspár megkötözését, megkínzását, torkuk elvágását és kirablásukat, ha az otthonvédelmi célú lõfegyvertartást már korábban megengedte volna a törvény?

A hazai (de a világ) statisztika ugyanis azt bizonyítja, hogy a lõfegyverrel elkövetett bûncselekményeket kivétel nélkül illegálisan, törvénytelenül szerzett fegyverekkel követik el. A könnyû azonosítás miatt nincs az a féleszû bûnözõ, aki engedéllyel tartott fegyvert használt volna valaha bûnelkövetéshez. Ezzel szemben a széles körû, oktatott civil lõfegyvertartás a világon mindenütt a személy elleni erõszakos és a vagyon elleni bûncselekmények számának drasztikus visszaesésével járt. Ha pedig valaki azt hinné, hogy itthon a közkézen forgó legális fegyverek száma nagy, annak elmondanám, hogy az ENSZ statisztikái nem is jegyzik hazánkat a fegyvertartás terén, olyan alacsony, és az EU-ban is nálunk a legkisebb a 100 fõre jutó lõfegyverek száma (2,34). Csak összehasonlításképpen, ez a szám az USA-ban 97, Finnországban 69, Svájcban 61, Németországban 36, Franciaországban 34, Olaszországban 17,3, Svédországban 40, ránk pedig még lemondóan legyinteni sem érdemes. Ezek pedig olyan tények, amelyek ellentmondanak annak a kíméletlen jogalkotásnak és a könnyû prédát levadászó bulvársajtónak, ami a vadászokban és a sportlövõkben a potenciális gyilkosokat láttatja manapság, hobbijukat pedig perverziónak tekinti. Egy mondat erejéig, ide kívánkozik, hogy a közelmúltbéli pécsi eset a füstnélküli lõpor megjelenése óta, azaz 140 éve egyedül álló itthon. Egyébként belegondolt valaki, hogy hány halálos áldozata lett volna, és meddig tartott volna a leleplezése, ha diploma után a szakmájában kezd el csendben mérget keverni egy patikában? Ugyanúgy, ahogy régóta ismert tény: az utcára kiküldött rendõrjárõrök száma (ezt hívják minden nemzeti ünnepünkön mostanában „fokozott rendõri jelenlétnek”) nincs hatással a bûncselekmények számának alakulására, úgy a legálisan tartott lõfegyverek számának sincs.

A balti országokban, így Lettországban a bûnügyi statisztikák látványosan javultak a szovjet fegyvertartási szabályok konszolidálását követõen, az 1.9 milliós országban 2007-ben 10 595 engedéllyel tartott önvédelmi pisztoly és revolver volt, és 780 önvédelemre tartott vadászfegyver. Összehasonlításképpen a 10 000 000 lélekszámú Magyarországon, csökkenõ tendenciát mutatva 8968 önvédelmi maroklõfegyver van a polgároknál, az önvédelmi szálfegyvert pedig még hírbõl sem ismeri a jog. London bûnügyi statisztikái ma rosszabbak, mint New York-é, a fegyvertartás szigorítása nyomán 100 éves rekordszintre ugrott az illegális fegyverekkel elkövetett bûncselekmények száma. A sztereotípiákkal ellentétben hiába nõtt 1991 óta az USA-ban a lõfegyverek száma 65-70 millióval, az erõszakos bûncselekmények száma 38% gyilkosságok száma 43%-al esett vissza, és ma történelmi mélyponton van amerikában (FBI) a gyermekbalesetekkel együtt.

Hogy értsék milyen súlyos a helyzet, ma a rendõrök önvédelmi maroklõfegyver tartását is kritikusan kezeli a rendõrség! Úristen! Egy nyugdíjas nyomozó vagy egy aktív rendõr jogát az önvédelmi fegyverre, akit az általa börtönbe juttatott bûnözõk hozzátartozói bármikor megkereshetnek? Akinek szabadidejében kötelessége magát szolgálatba helyezni? Akinek a lõtéri lövészsport hobbiját kellene minden módon támogatni? Tudják önök mi a jellemzõ egy olyan rendõrre, akinek nem készség szintû a lõfegyverkezelése vagy alapszintû versenyzõé a lõtudása? Megmondom. Az Ön és közveszély!

Ehhez képest Európa pont az ellenkezõ irányba tart. A tagországoknak a harmonizációra idén július 28-ig türelmi idõt adó 51/2008 EU irányelv a polgári lõfegyvertartást a közös európai kultúra és a hagyományok részének tekinti, pártol minden legális fegyvertartási formát. Azt már nem is merem mondani, hogy a szülõi, edzõi felügyelet mellett engedi a 14 éven felülieknek a vadászatot és a lövészsportot. A lõfegyvertartástól eltiltott személyi kör pedig mindössze azoké, akiket szándékos, erõszakos és súlyosan veszélyes bûncselekményekben jogerõsen elítéltek, vagy akik ön és közveszélyesek. Ehhez képest itthon az év elején orvul hatályba léptetett fegyvertörvény módosítás szemében minden bûncselekmény „játszik”, függetlenül attól, hogy gondatlan (tipikus a közlekedési baleseteknél), nem járt erõszakkal (ilyen pl. az adócsalás), vagy milyen veszélyes a társadalomra (mondjuk a bigámia). Aki fegyvert tart, arra nem vonatkozik az ártatlanság Alkotmányban rögzített alapjogi vélelme, mert ha szerencsétlenségére a törvényben meghatározott bûncselekmények egyszerû gyanúja alapján gyanúsítottként kihallgatják, egybõl bevonják a fegyvereit is. Tudják, milyen könnyû a szomszédunkat garázdaság miatt feljelenteni?

Arról viszont mélyen hallgatnak a fegyver jogalkotásban eddig fõszerepet játszó Teve utca igazgatásrendészetének tisztviselõi, hogy hány bûncselekményt akadályoztak meg legálisan tartott fegyverekkel3, vagy, hogy hány százalékkal esett vissza a betörések és a rablások száma ott, ahol törvényessé és egyszerûvé tették az otthonvédelmi fegyvertartást, önvédelmi fegyvertartást. A fegyvertartási joggal foglalkozó ügyvédek szerint betarthatatlan kormányrendelet és háttér miniszteri rendeletek tálcán kínálják a korrupció lehetõségét azoknak, akik ebben a kiszolgáltatott helyzetben nem akarják, hogy vállalkozásukat bezárják vagy fegyverüket elvegyék egy, a valóságban a társadalomra veszélyt nem jelentõ apró mulasztásért, adminisztratív hibáért (pl. fegyvertartási engedélyében másik puskájához tartozó mûszaki kártyával megy vadászni, vagy akár 1 lõszer eltérés mutatkozik a nyilvántartó könyv és a raktárkészlet között).

Mi, legális fegyvertartók mindig övön alulinak tartottuk, hogy a jogszabályok végrehajtói írják minden érdemi társadalmi egyeztetés nélkül a fegyvertartás szabályait és aztán a jogalkotóra (ezen aztán soha nem magukat értették) mutogattak, amikor az emberek a törvényt átkozták annak igazságtalansága, könyörtelensége vagy szarvashibái miatt. Alapos okuk volt így tenni, az ugyanis nem derülhetett ki, hogy az okmányirodák tevékenysége miatt napi munkájuk a fegyverengedélyezésre szorult, ami drasztikus létszám leépítésekkel járt volna4. Az egyetlen módszer állásaik megtartására a feladataik növelése volt, amit a folyamatos szigorítással, az ellenõrzések növelésével és a bürokrácia csúcsrajáratásával értek el. Eddig.

Mert tavaly eltört valami. Az IRM ugyanis nem a rendõrséget kérte fel a „parasztlázadással” fenyegetõ helyzetben a jogalkotásra, hanem egy civil bizottságot, amiben helyet kaptak a vadászok, a sportlövõk, a fegyver-, és lõszer gyártók, kereskedõk, a puskamûvesek, szakírók, ügyvédek, volt nyomozók és a fegyverengedélyezés egyes korábbi szakemberei. A mû elkészült, a Teve utcában dermedten ültek. Vélhetõen tudtán kívül, egy átgondolatlan politikai igényt kielégítendõ, a helyzetet Draskovics Tibor mentette meg számukra, aki a pécsi egyetemi gyilkosság utáni elsõ indulatában, félrelökte a kész munkát, és a bûnügyi nyilvántartásról szóló salátatörvénybe Ecsõdi László (MSZP) egyéni képviselõi indítványa segítségével áterõszakolta a parlament szocialista szavazógépén a magyar lõfegyvertartás eddigi legszégyenteljesebb módosítását. Tapasztalva a hatalom széthullását az önjáróvá vált végrehajtó gépezet a napokban készül kiadni a másodikat, átlépve a sportlövõk önként vállalt önszabályozásán és minden józan megfontoláson.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a média által motivált budapesti egyetemista elõkészületi cselekményeihez hasonló cselekmények bármilyen rendszeres pszichológiai vizsgálat vagy jogi szabályozás mellett kivédhetetlenek. Ezzel szemben a kis közösségek mikrokozmosza, a család, a barátok, a vadásztársaság, a sportolói közösség szinte száz százalékban le tud leplezni egy magányos merénylõt, mint ahogy meg is történt. Csak komolyan kell venni a rendõrségnek ezeket a bejelentéseket.

Ezért is szükséges ismertetni minden befogadó fórumon az alternatív új szabályozást.

Ami nem olyan bonyolult. A fegyvertartás ugyanis egy-két fontos kérdés körül forog. A legfontosabb, hogy ki ne tarthasson fegyvert? Bûnözõk kezébe mi sem kívántunk fegyvert adni. Ebben a kérdésben az EU irányelvét követtük, nem akartunk kettõs mércét alkalmazni a magyar lõfegyvertartók kárára, a többi európai fegyvertartóhoz viszonyítva. Az eltiltott kör a szándékos, személy elleni erõszakos bûntettesek, a társadalomra különösen súlyosan veszélyes bûncselekményért jogerõsen elítélt bûnelkövetõk köre. Mivel azonban nem akartuk, hogy egy gyilkos a jogerõs ítéletéig esetleg fegyverrel flangáljon, ezért megadtuk a lehetõséget a rendõrségnek, hogy személyre szabott döntést hozhasson fegyvertartásuk szüneteltetésérõl.

Egyetértés volt az otthonvédelmi fegyver kategória bevezetésérõl (az én házam az én váram), ami közterületen soha, semmilyen körülmények között nem viselhetõ, és nem lehet félautomata fegyver (öntöltõ pisztoly), a rendõrök elõnyét megõrzendõ. Ez az új fegyvertartási forma jelentõsen javítaná a vidéki lakosság, az idõs emberek, a tanyán lakók, az egyedül élõk biztonságát és a biztonság érzetét, továbbá eltántorítaná, kockázatossá tenné a sérelmükre elkövetett bûncselekményeket. Ennek eszközei a javaslatunk nyomán a sörétes puska, és a 140x190mm-es téglalapnál nagyobb külméretû revolverek maradtak, a forgótár geometriai korlátja miatt, és az elrejtést nehezítõ finn minta alapján.

Ettõl eltérõen az utcán is viselhetõ önvédelmi maroklõfegyverek tartásánál szakítottunk azzal a gyakorlattal, mi szerint az kaphat önvédelmi fegyver tartására engedélyt, aki ( viccesen boncolási jegyzõkönyvével) igazolja, hogy életét olyan veszély fenyegeti, amit csak lõfegyverrel lehet elhárítani. Szerintünk ugyanis a rendõrség helyett, ki-ki maga tudja a legjobban eldönteni milyen veszély fenyegeti, és hogy mivel akarja megvédeni magát. Mi az önvédelmi fegyvertartást a fegyverismereti vizsgán túl egy lõkészségi és egy konfliktus kezelési vizsgához kötöttük. Aki tudja az IPSC El Presidente, Blue Line szintjét, és részt vett élõ az színészekkel tartott több napos konfliktus kezelési tanfolyamon az megtanulta, mit kell csinálnia egy kocsmai verekedés, rasszista támadás, rablás, vagy betörés során, és gyakorlatilag többet fog tudni, mint egy kezdõ utcai rendõr.

Kiemelt figyelmet fordítottunk az otthoni tárolás kapcsán a gyermekek biztonságára. A tárolási, szállítási szabályokat egyértelmûsítettük, a szükséges biztonsági szintbõl egy jottányit sem engedtünk. Mindannyiunk családos ember volt a bizottságban, errõl nem nyitottunk vitát.

A teljesség igénye nélkül néhány további konszolidációs lépés: Megszüntettük a külön vásárlási engedélyt (eddig minden új fegyverhez külön ellenõrzési eljárást kellett lefolytatni érvényes tartási mellett!), a fegyverkereskedõknek jogot adtunk egy korlátozott on-line betekintéshez (zöld/piros válasz), eltöröltük a nemzetközi joggal ellentétes mûszaki kártyát (Brüsszeli CIP Egyezmény), egyszerûsítettük és ésszerûsítettük a fegyver és lõszer gyártás teljes vertikumát. Ésszerûsítettük a jogi személyek, így a munkájukat kéziszerszám gyanánt lõfegyverrel végzõk életét, egyszer és mindenkorra pontot tettünk a magyar vagyonõr vállalatok nemzetközi pénzkíséréssel kapcsolatos ördögi procedúrájára. Ismét olimpia és verseny baráttá, népsporttá tettük az ifjúsági és felnõtt sportlövészetet, eltöröltük a sportfegyverek numerus clausus-át. Bevezettük a lõszervásárlást kizáró fegyvergyûjtemény és a személyes tárgyi emlék kategóriákat azok kedvéért, akik a fegyvert, mint befektetési mûtárgyat keresik vagy laikusként fegyvert örökölnek a szülõjük után és szeretnék megtartani. Lehetõvé tettük a lõszerek házi utántöltését, egy rendõrségi lõszer utántöltési vizsga letételét követõen, ami radikálisan csökkenti a sportlövõk és a vadászok költségeit. És végül sarkig tártuk kaput a lakosság által eddig illegálisan tartott fegyverek legalizálása elõtt, ha egyébként biztonságosan engedélyezhetõk, nem követtek el velük korábban bûncselekményt és nem bûncselekménybõl származnak.

Azt kell megértenie a társadalomnak és a rendõröknek, hogy nincs hova hátrálnunk, nincs mit vesztenünk. Ha nem akarják szolgálatilag kézigránáttal vagy golyószóróval ritkítani a magyar vadállományt a szórókon, ha szeretnék a magyar himnuszt hallani az olimpián, de nem szeretnék õrizetlenül hagyni Paksot, a távközlési állomásokat, bankokat, közintézményeket, akkor jó volna végre „leszállni a rendõrlóról” és emberszámba venni a legális fegyvertartókat. Nem vagyunk bûnözõk, az ellenség nem köztünk van.

(A szerzõ ügyvéd, az IRM által felkért Fegyverügyi Civil Bizottság titkára)