Pages

2011. május 25., szerda

HVG Videó: megnéztünk egy lőteret a kínai piacnál

Videó: megnéztünk egy lőteret a kínai piacnál from hvg.hu on Vimeo.


Mi lenne ha lehetne fegyvert venni. Na mi lenne? Semmi. Kevesebb lenne a késelés és lehetne önvédelemről beszélni. Persze ha valakinek lőtere van, ami már be van táblázva, annak nem áll érdekében az, hogy még több fegyver legyen magánkézben. (Gondolom hogy tart a konkurencia megjelenésétől.)

2011. május 15., vasárnap

Válasz: A lőfegyver tartásról

Mivel a hovane blog tulajdonosa megszólított ( link - Hovane Blog) így válaszolok a feltett kérdésekre.

Először is talán azt mondanám, hogy nem kell attól tartania senkinek, hogy valóban lehet majd Magyarországon bármilyen lőfegyvert tartani a későbbiekben. Halandó magyar állampolgár Magyarországon nem fog tudni máról-holnapra egy .44-es Magnum revolvert vásárolni, de még egy .22lr kaliberű kis pisztolyt sem.
Ugyan megemlítette pár politikus, hogy talán lesz majd fegyverliberalizáció, de folyamatosan kezdenek kihátrálni a saját ígéreteik mögül.

De most lássuk a kérdéseket!

Ha legális lesz az önvédelmi sörétes fegyver, vajon az ilyen típusú esetek hogyan fejeződnek majd be?
A támadó nem ment be a házba. Ilyen esetekben -az Államokban- általában a ház tulajdonosa előveszi az otthon tartott lőfegyverét és azonnal kihívja a rendőrséget.

Ha valakinek kése, szabjája, szamurájkardja van, az nem rohanna be egy olyan házba, ahol lehetséges, hogy egy puskával találja magát szemben.

Az ilyen alakok, mint ez a bozótvágókéses támadók -nyugodtan kimondhatjuk- mindig büntetett előéletűek. A fegyvervásárlás egyik alapja, hogy a hatóságok megvizsgálják a vásárló múltját. Ha komolyabb bűncselekményeket követett el - főleg ha erőszakos bűncselekményeket-, akkor kizárt, hogy legálisan fegyvert vásárolhasson. Egyszerűen megtiltják neki a hatóságok.
Ha csak az egyiknél van, akkor a fegyvertelen van kiszolgáltatott helyzetben.
A lényeg az, hogy a bűnöző legyen a fegyvertelen, a jogkövető állampolgár pedig tudja a jogait és a korlátokat.

Tegyük fel, hogy a bozótvágóval nem áll meg a támadó a kapunál, hanem bemegy és az egész családot lemészárolja. Néha előforul. Jelen törvények között se fegyverrel, se anélkül nem védheti meg magát az ember. Vagy még ha meg is védhetné, mit tehetne egy gyenge nő, vagy egy olyan férfi, aki nem gyúrta ki magát a börtönben, mint az ilyen támadók? Egy pisztoly csak kiegyenlítené az esélyeket. A kés, bozótvágó és kard is tud olyan szörnyű sebeket ejteni, mint egy pisztoly lövedéke.
Az ilyen, és ehhez hasonló esetek miatt írom, hogy a magyar társadalom még nincsen felkészülve a lőfegyvertartására.
Évente átlag 300 gyilkosság történik ma Magyarországon. A lőfegyverek nem csak életeket vesznek el, hanem sokszor életeket mentenek. Az esetek többségében nem kell elsütnie az áldozatnak a fegyverét, elég ha a támadás előtt előveszi, ezzel elvéve a támadó kedvét a bűncselekmény elkövetésétől.
Ma most Magyarországon pont azért nem működik, mert minden támadó tudja, hogy az áldozatnál maximum csak gáz/riasztó pisztoly lehet, más nem.

Számoljunk:

Magyarország lakossága 10.000.000 fő. 300 gyilkosság történik évente.

Az Egyesült Államok lakossága 330.000.000 fő. 15.241 gyilkosság (2007-es adat)

Ha Magyarország lakossága is 330.000.000 fő lenne, akkor ez évi 9.900 gyilkosságot jelentene.

Kimondhatjuk, hogy arányaiban Magyarország sincs túlságosan elmaradva.

Gondoljunk azokra az emberekre, akiket agyonvernek, megkéselnek, vagy csak úgy összevernek, hogy később meghalnak. Hány ember életét mentette volna meg egy bármilyen pisztoly, revolver vagy puska?

Itt egy újabb adat. Az Egyesült Államokban 13.000 - 40.000 ember életét mentik meg legálisan tartott fegyverek.  ( forrás ) Ezzel szemben a lőfegyverekkel elkövetett gyilkosságot évente 11.500 esetben követnek el.

Aki tud angolul, annak ajánlom a témában az http://www.youtube.com/user/TheArmedCitizen YouTube csatornát.



Egy az Egyesült Államok börtöneiben készült felmérés szerint az bűnözők harmada fél attól, hogy az áldozata lelövi. A bűnözők 39%-a már került olyan helyzetbe, hogy elállt a bűncselekménytől, csak mert úgy gondolta, hogy a kiszemelt áldozatánál valószínűleg van önvédelmi fegyver.
Lassú tanulási, szoktatási folyamat árán fel lehet készíteni az embereket, de így hirtelen engedélyezni a lőfegyverek otthoni tartását elhamarkodottnak tartom.
Az Egyesült Államokban olyanok vásárolnak lőfegyvereket, akik soha azelőtt még csak akciófilmekben láttak ilyesmit. De mégsem csinálnak semmi hülyeséget a megvásárolt fegyverekkel.

Egyértelmű, hogy a fegyverek mellé nagyon jó lenne, ha a gyártó adna felvilágosítást és útmutatót. De a bűnözők ma is léteznek, túl sokat nem lehet várni, mert jelenleg még csak esélye sincs arra senkinek, hogy egy komolyabb támadást túléljen.

Ma a helyzet ugyanolyan Magyarországon, mint ami az Államokban volt a New Orleans-i hurrikán idején. A hatóságok nem akarják, hogy fegyver legyen a jogkövető állampolgárok kezében, mert még a végén megvédik magukat és lelövik a bűnözőket. Az pedig sok mindenkinek nem tetszene (az EU-nak, jogvédő szervezeteknek). Persze azért is tartanak a fegyveres nemzettől a politikusok, mert tudják, hogy tonnányi vaj van a fülük mögött, aki pedig tönkreteszi az országot, az a lelke legmélyén tart attól, hogy egyszer valaki elé áll és felelősségre vonja. (1956) Ez lehet a politikai része a dolognak.
Ha olyanok kaphatnak lőfegyvert, akiknek még nincsen priuszuk… hát szerintem akkor elég sok olyan ember fog felfegyverkezni, akiknek nem kellene.
Aki tisztességes, büntetlen előéletű és mentálisan egészséges, attól nem lehet elvenni a tartáshoz való jogát.
Arról nem is beszélve, hogy az összes szervezetet és hatóságot is fel kellene készíteni arra, hogy az állampolgároknál lőfegyver van; pl.: bíróságok, rendőrség, önkormányzatok, kereskedelem, hivatalok stb.
Pont erre valók. Legalább megdolgoznának a pénzükért. Igazából 3 nagy hivatalos szervezet van ami ezzel foglalkozik az államokban. Az egyik az ATF (Alcohol, Tobacco, Firearms). Ők felügyelik a gyárakat, a kereskedelmet, ők adnak felvilágosítást, ha valakinek kérdése van. Az FBI leginkább a NICS vizsgálatokat intézi. A rendőrségnél csak egy-két nyomtatványt kell kitölteni és a fegyvereket náluk kell beregisztrálni, ami pár perces művelet.


Ezek a cikkek arról szólnak, hogy az emberek rendőrökre támadtak különböző eszközökkel: baltával, gázfegyverrel, légfegyverrel, üveggel, kövekkel stb. A lehetne otthon náluk sörétes fegyver, szerintem egy pillanatig nem haboztak volna rálőni a rendőrökre.
Nem feltétlenül. A kulcs abban rejlik, hogy a rendőrség legyen felkészülve. Természtesen rájuk támadnak, mert tudják, hogy a rendőr nem üt vissza és a támadó nem lesz börtönbe vágva egy fél életre. Ezen kellene változtatni. Hányszor fordult elő, hogy egy rendőr használta a lőfegyverét? Kaszával, kapával támad egy sereg őrjöngő őrült, a rendőrök pedig nem mernek közéjük lőni, de még figyelmeztető lövést sem adnak le, mert még abból is bajuk lehet.
Pont ezért nem aggódnak a bűnözők amiatt, hogy bajuk esik. Csak párszor kellene erélyesen fellépni ellenük és máris érezhető lenne az "erőszakmonopólium" jótékony hatása.
Vajon a rendőreink ki vannak arra képezve, hogy bátran szembenézhessenek egy sörétes fegyverrel?
Remélhetőleg igen, ugyanis ez a dolguk. Ezt még egy pár hónapos vidéki biztonsági őr tanfolyamon is tanítják.
Vajon ilyen körülmények között ki fognak szállni a rendőrök, hogy rendet tegyenek, ha ilyen tűzerővel várják őket?
A baj az, hogy amúgy se mennek ki a helyszínre. Sok esetben egyáltalán nem, vagy csak órákkal később. Vagy mert nincs kedvük hozzá, vagy a nyomorult fizetés mellett nem látják túl sok értelmét a hajtásnak, vagy tudják, hogy a BTK és a rendőri vezetők hozzáállása miatt ők úgy sem tehetnek semmit.
Szerintem nagyon sok kisrendőr személy szerint egyszerűen kimenne a legelvadultabb környékekre, összeszedné az összes bűnözőt és börtönbe csukná mindet egy életre. Persze ezt nem tehetik meg, úgyhogy gondolom csak álmodoznak róla.
Ebben a cikkben egy család ment ki bosszút állni késekkel, vascsővel. Ha rendelkeznek sörétes fegyverrel, szerintem azt is magukkal vitték volna…
Erre csak ugyanazt tudom mondani, amit előzőleg írtam. Az ilyenek mind büntetett előéletűek. A 13 és a 17 éves pedig még nincs annyi idős, hogy -akár itt- fegyver vehetne magának.
Ezt a cikket pedig azért linkeltem be, mert jól példázza azt, hogy mennyi ideig emésztheti magát az ember, ha embert öl.
A taxisnál nem volt fegyver. Ha lett volna nála, akkor talán lett volna valami esélye a túlélésre. Ugyanakkor a cikkben arról van szó, hogy a gyilkos bűnöző érzett bűntudatot, mert megölt egy ártatlan embert. Az azért mindjárt más, ha egy őrjöngő bűnözőt juttat valaki a temetőbe. Gondoljunk itt Barna bácsira. Valahogy nem hatotta meg, hogy az őt terrorizáló és kirabló bűnözők közül egy meghalt és egy megsérült.

Itt az Államokban népünnepélyt tartanak minden minden olyan hír hallatán, amiben egy bűnözőt agyonlő valaki.

De szerintem nem is kell hogy bárki Magyarországon túl sokat gondolkodjon a fegyvertartás jogán. Lefogadom, hogy az új törvény jóformán semmit nem fog változtatni a jelenlegi helyzeten. Talán majd könnyítenek valamit a vadászoknak, hogy némely politikus könnyebben lőhessen vaddisznót, vagy védett madarakat. Véleményem szerint semmi esélye egy komolyabb törvénymódosításnak.

Puskák és galambok - Fegyverügyi Civil Bizottság

Dr. Nyikos Attila
írása
Önök mit szólnának ahhoz, ha a tilosban parkolás büntetése az lenne, hogy 2 évig nem ülhetnének a volánhoz, és el kell adniuk a rendõrségi telepre leadatott autójukat, akár töredék áron is, különben hat hónap elteltével a rendõrség megsemmisíti? Vagy az autósboltot a rendõrség azonnal bezárná, amiért egy darab reflektor izzóval több van a raktárnyilvántartásban, mint amennyit leszámolnak a leginkább razziákra emlékeztetõ boltellenõrzésekkor, kavicsos szélvédõjû autójukat pedig üvegcsere után mûszaki vizsgára kellene vinni?

Nagyjából így jellemezhetõ a legális fegyvertartók, vadászboltosok és puskamûvesek helyzete ma Magyarországon. Egy egész nemzetgazdasági ágazatot, a világelsõ magyar vadászatot és turisztikai ipart, a vagyon és személyvédelmet és a nagy múltú magyar felnõtt és ifjúsági sportlövészetet teszi tönkre módszeres szívóssággal a rendszerváltozás óta az a mérhetetlen jogalkotói gyûlölet, amely mellett a vak tudatlanság áll õrt.

Sohasem értettem, miért fél egy demokratikus hatalom a polgároknál lévõ legális fegyverektõl? Honnan ez a hisztérikus rettegés? Mi táplálja a polgári lõfegyvertartás felszámolására irányuló inkvizíció szadista szigorát?

Amikor Genfben fegyverzetkorlátozással és non-proliferációval foglalkozó diplomata lettem, amerikai kollégám egy fogadáson azt mondta: „A leszerelés a fejekben kezdõdik, mert – és ekkor az orrom alá dugta ezüst desszert villáját - egy evõeszköz is bármikor halálos fegyverré válhat!” Magyarán: a helyiértékükön kezelt valós információkat kell a lõfegyverekrõl a köztudatba elültetni, különben a média által mindig felkorbácsolt alaptalan rettegés egyre fokozódni fog, e nem mérhetõ félelem pedig rossz tanácsadó.

Messzirõl indítom, de így lesz nyilvánvaló. Magyarország hadak útján fekszik. Nekünk ez jutott. Nincsenek ellenségeink, csak történelmileg sematizálható veszélyhelyzeteink. Aki pedig egy történelmi átjáróházban lakik, az egész egyszerûen nem engedheti meg magának, hogy fegyverforgató korú lakossága ne legyen széles körben járatos a lövész sportok, általában a löfegyverek területén. Ezt a tudást tovább kell adni a jövõ generációknak. Mindenkoron túlzott gazdasági és élõerõ kockázatot kell jelentsünk egy megszálló hatalom számára. A világtörténelemben soha, sehol, senki nem tudott olyan népet tartósan leigázni, ahol a lakosok tudtak bánni a kézifegyverekkel és volt is nekik. Ezért aztán Magyarországon a polgári lõfegyvertartás ügye nemzetbiztonsági ügy, aki pedig ez ellen cselekszik, arról tudjuk, mit kell gondolni.

Nálunk a polgári lövészet majdhogynem régebbi, mint a vadászat, és míg ez utóbbi egy szûk fõúri réteg kiváltsága volt, addig városaink polgársága, magát a zsoldos csapatoktól megvédendõ lövész egyleteket alapított. Az elsõ lövész versenyt és lövészkirály választást 1510-ben tartották. Késmárkon 1510-tõl, Lõcsén 1516-tól mûködött lõegylet, a soproni lõegyletet 1523-ban alapították. De említhetném nagyjából 400 évvel késõbb Sopron és a Rongyos Gárda, vagy Balašské Ïarmoty (alias Balassagyarmat) esetét is, amit csak azért nem hívnak ma így, mert vasutasok és hozzáértõ diákok mindenféle elgórált Mauserokkal és összeguberált töltényekkel vissza tudták venni a bitorlóktól. De kíváncsi lennék arra is, meg merte-e volna kockáztatni a Tatárszentgyörgyi gyilkosok csapata a bestiális tettét vagy, egyáltalában bárki egy tanyán lakó idõs házaspár megkötözését, megkínzását, torkuk elvágását és kirablásukat, ha az otthonvédelmi célú lõfegyvertartást már korábban megengedte volna a törvény?

A hazai (de a világ) statisztika ugyanis azt bizonyítja, hogy a lõfegyverrel elkövetett bûncselekményeket kivétel nélkül illegálisan, törvénytelenül szerzett fegyverekkel követik el. A könnyû azonosítás miatt nincs az a féleszû bûnözõ, aki engedéllyel tartott fegyvert használt volna valaha bûnelkövetéshez. Ezzel szemben a széles körû, oktatott civil lõfegyvertartás a világon mindenütt a személy elleni erõszakos és a vagyon elleni bûncselekmények számának drasztikus visszaesésével járt. Ha pedig valaki azt hinné, hogy itthon a közkézen forgó legális fegyverek száma nagy, annak elmondanám, hogy az ENSZ statisztikái nem is jegyzik hazánkat a fegyvertartás terén, olyan alacsony, és az EU-ban is nálunk a legkisebb a 100 fõre jutó lõfegyverek száma (2,34). Csak összehasonlításképpen, ez a szám az USA-ban 97, Finnországban 69, Svájcban 61, Németországban 36, Franciaországban 34, Olaszországban 17,3, Svédországban 40, ránk pedig még lemondóan legyinteni sem érdemes. Ezek pedig olyan tények, amelyek ellentmondanak annak a kíméletlen jogalkotásnak és a könnyû prédát levadászó bulvársajtónak, ami a vadászokban és a sportlövõkben a potenciális gyilkosokat láttatja manapság, hobbijukat pedig perverziónak tekinti. Egy mondat erejéig, ide kívánkozik, hogy a közelmúltbéli pécsi eset a füstnélküli lõpor megjelenése óta, azaz 140 éve egyedül álló itthon. Egyébként belegondolt valaki, hogy hány halálos áldozata lett volna, és meddig tartott volna a leleplezése, ha diploma után a szakmájában kezd el csendben mérget keverni egy patikában? Ugyanúgy, ahogy régóta ismert tény: az utcára kiküldött rendõrjárõrök száma (ezt hívják minden nemzeti ünnepünkön mostanában „fokozott rendõri jelenlétnek”) nincs hatással a bûncselekmények számának alakulására, úgy a legálisan tartott lõfegyverek számának sincs.

A balti országokban, így Lettországban a bûnügyi statisztikák látványosan javultak a szovjet fegyvertartási szabályok konszolidálását követõen, az 1.9 milliós országban 2007-ben 10 595 engedéllyel tartott önvédelmi pisztoly és revolver volt, és 780 önvédelemre tartott vadászfegyver. Összehasonlításképpen a 10 000 000 lélekszámú Magyarországon, csökkenõ tendenciát mutatva 8968 önvédelmi maroklõfegyver van a polgároknál, az önvédelmi szálfegyvert pedig még hírbõl sem ismeri a jog. London bûnügyi statisztikái ma rosszabbak, mint New York-é, a fegyvertartás szigorítása nyomán 100 éves rekordszintre ugrott az illegális fegyverekkel elkövetett bûncselekmények száma. A sztereotípiákkal ellentétben hiába nõtt 1991 óta az USA-ban a lõfegyverek száma 65-70 millióval, az erõszakos bûncselekmények száma 38% gyilkosságok száma 43%-al esett vissza, és ma történelmi mélyponton van amerikában (FBI) a gyermekbalesetekkel együtt.

Hogy értsék milyen súlyos a helyzet, ma a rendõrök önvédelmi maroklõfegyver tartását is kritikusan kezeli a rendõrség! Úristen! Egy nyugdíjas nyomozó vagy egy aktív rendõr jogát az önvédelmi fegyverre, akit az általa börtönbe juttatott bûnözõk hozzátartozói bármikor megkereshetnek? Akinek szabadidejében kötelessége magát szolgálatba helyezni? Akinek a lõtéri lövészsport hobbiját kellene minden módon támogatni? Tudják önök mi a jellemzõ egy olyan rendõrre, akinek nem készség szintû a lõfegyverkezelése vagy alapszintû versenyzõé a lõtudása? Megmondom. Az Ön és közveszély!

Ehhez képest Európa pont az ellenkezõ irányba tart. A tagországoknak a harmonizációra idén július 28-ig türelmi idõt adó 51/2008 EU irányelv a polgári lõfegyvertartást a közös európai kultúra és a hagyományok részének tekinti, pártol minden legális fegyvertartási formát. Azt már nem is merem mondani, hogy a szülõi, edzõi felügyelet mellett engedi a 14 éven felülieknek a vadászatot és a lövészsportot. A lõfegyvertartástól eltiltott személyi kör pedig mindössze azoké, akiket szándékos, erõszakos és súlyosan veszélyes bûncselekményekben jogerõsen elítéltek, vagy akik ön és közveszélyesek. Ehhez képest itthon az év elején orvul hatályba léptetett fegyvertörvény módosítás szemében minden bûncselekmény „játszik”, függetlenül attól, hogy gondatlan (tipikus a közlekedési baleseteknél), nem járt erõszakkal (ilyen pl. az adócsalás), vagy milyen veszélyes a társadalomra (mondjuk a bigámia). Aki fegyvert tart, arra nem vonatkozik az ártatlanság Alkotmányban rögzített alapjogi vélelme, mert ha szerencsétlenségére a törvényben meghatározott bûncselekmények egyszerû gyanúja alapján gyanúsítottként kihallgatják, egybõl bevonják a fegyvereit is. Tudják, milyen könnyû a szomszédunkat garázdaság miatt feljelenteni?

Arról viszont mélyen hallgatnak a fegyver jogalkotásban eddig fõszerepet játszó Teve utca igazgatásrendészetének tisztviselõi, hogy hány bûncselekményt akadályoztak meg legálisan tartott fegyverekkel3, vagy, hogy hány százalékkal esett vissza a betörések és a rablások száma ott, ahol törvényessé és egyszerûvé tették az otthonvédelmi fegyvertartást, önvédelmi fegyvertartást. A fegyvertartási joggal foglalkozó ügyvédek szerint betarthatatlan kormányrendelet és háttér miniszteri rendeletek tálcán kínálják a korrupció lehetõségét azoknak, akik ebben a kiszolgáltatott helyzetben nem akarják, hogy vállalkozásukat bezárják vagy fegyverüket elvegyék egy, a valóságban a társadalomra veszélyt nem jelentõ apró mulasztásért, adminisztratív hibáért (pl. fegyvertartási engedélyében másik puskájához tartozó mûszaki kártyával megy vadászni, vagy akár 1 lõszer eltérés mutatkozik a nyilvántartó könyv és a raktárkészlet között).

Mi, legális fegyvertartók mindig övön alulinak tartottuk, hogy a jogszabályok végrehajtói írják minden érdemi társadalmi egyeztetés nélkül a fegyvertartás szabályait és aztán a jogalkotóra (ezen aztán soha nem magukat értették) mutogattak, amikor az emberek a törvényt átkozták annak igazságtalansága, könyörtelensége vagy szarvashibái miatt. Alapos okuk volt így tenni, az ugyanis nem derülhetett ki, hogy az okmányirodák tevékenysége miatt napi munkájuk a fegyverengedélyezésre szorult, ami drasztikus létszám leépítésekkel járt volna4. Az egyetlen módszer állásaik megtartására a feladataik növelése volt, amit a folyamatos szigorítással, az ellenõrzések növelésével és a bürokrácia csúcsrajáratásával értek el. Eddig.

Mert tavaly eltört valami. Az IRM ugyanis nem a rendõrséget kérte fel a „parasztlázadással” fenyegetõ helyzetben a jogalkotásra, hanem egy civil bizottságot, amiben helyet kaptak a vadászok, a sportlövõk, a fegyver-, és lõszer gyártók, kereskedõk, a puskamûvesek, szakírók, ügyvédek, volt nyomozók és a fegyverengedélyezés egyes korábbi szakemberei. A mû elkészült, a Teve utcában dermedten ültek. Vélhetõen tudtán kívül, egy átgondolatlan politikai igényt kielégítendõ, a helyzetet Draskovics Tibor mentette meg számukra, aki a pécsi egyetemi gyilkosság utáni elsõ indulatában, félrelökte a kész munkát, és a bûnügyi nyilvántartásról szóló salátatörvénybe Ecsõdi László (MSZP) egyéni képviselõi indítványa segítségével áterõszakolta a parlament szocialista szavazógépén a magyar lõfegyvertartás eddigi legszégyenteljesebb módosítását. Tapasztalva a hatalom széthullását az önjáróvá vált végrehajtó gépezet a napokban készül kiadni a másodikat, átlépve a sportlövõk önként vállalt önszabályozásán és minden józan megfontoláson.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a média által motivált budapesti egyetemista elõkészületi cselekményeihez hasonló cselekmények bármilyen rendszeres pszichológiai vizsgálat vagy jogi szabályozás mellett kivédhetetlenek. Ezzel szemben a kis közösségek mikrokozmosza, a család, a barátok, a vadásztársaság, a sportolói közösség szinte száz százalékban le tud leplezni egy magányos merénylõt, mint ahogy meg is történt. Csak komolyan kell venni a rendõrségnek ezeket a bejelentéseket.

Ezért is szükséges ismertetni minden befogadó fórumon az alternatív új szabályozást.

Ami nem olyan bonyolult. A fegyvertartás ugyanis egy-két fontos kérdés körül forog. A legfontosabb, hogy ki ne tarthasson fegyvert? Bûnözõk kezébe mi sem kívántunk fegyvert adni. Ebben a kérdésben az EU irányelvét követtük, nem akartunk kettõs mércét alkalmazni a magyar lõfegyvertartók kárára, a többi európai fegyvertartóhoz viszonyítva. Az eltiltott kör a szándékos, személy elleni erõszakos bûntettesek, a társadalomra különösen súlyosan veszélyes bûncselekményért jogerõsen elítélt bûnelkövetõk köre. Mivel azonban nem akartuk, hogy egy gyilkos a jogerõs ítéletéig esetleg fegyverrel flangáljon, ezért megadtuk a lehetõséget a rendõrségnek, hogy személyre szabott döntést hozhasson fegyvertartásuk szüneteltetésérõl.

Egyetértés volt az otthonvédelmi fegyver kategória bevezetésérõl (az én házam az én váram), ami közterületen soha, semmilyen körülmények között nem viselhetõ, és nem lehet félautomata fegyver (öntöltõ pisztoly), a rendõrök elõnyét megõrzendõ. Ez az új fegyvertartási forma jelentõsen javítaná a vidéki lakosság, az idõs emberek, a tanyán lakók, az egyedül élõk biztonságát és a biztonság érzetét, továbbá eltántorítaná, kockázatossá tenné a sérelmükre elkövetett bûncselekményeket. Ennek eszközei a javaslatunk nyomán a sörétes puska, és a 140x190mm-es téglalapnál nagyobb külméretû revolverek maradtak, a forgótár geometriai korlátja miatt, és az elrejtést nehezítõ finn minta alapján.

Ettõl eltérõen az utcán is viselhetõ önvédelmi maroklõfegyverek tartásánál szakítottunk azzal a gyakorlattal, mi szerint az kaphat önvédelmi fegyver tartására engedélyt, aki ( viccesen boncolási jegyzõkönyvével) igazolja, hogy életét olyan veszély fenyegeti, amit csak lõfegyverrel lehet elhárítani. Szerintünk ugyanis a rendõrség helyett, ki-ki maga tudja a legjobban eldönteni milyen veszély fenyegeti, és hogy mivel akarja megvédeni magát. Mi az önvédelmi fegyvertartást a fegyverismereti vizsgán túl egy lõkészségi és egy konfliktus kezelési vizsgához kötöttük. Aki tudja az IPSC El Presidente, Blue Line szintjét, és részt vett élõ az színészekkel tartott több napos konfliktus kezelési tanfolyamon az megtanulta, mit kell csinálnia egy kocsmai verekedés, rasszista támadás, rablás, vagy betörés során, és gyakorlatilag többet fog tudni, mint egy kezdõ utcai rendõr.

Kiemelt figyelmet fordítottunk az otthoni tárolás kapcsán a gyermekek biztonságára. A tárolási, szállítási szabályokat egyértelmûsítettük, a szükséges biztonsági szintbõl egy jottányit sem engedtünk. Mindannyiunk családos ember volt a bizottságban, errõl nem nyitottunk vitát.

A teljesség igénye nélkül néhány további konszolidációs lépés: Megszüntettük a külön vásárlási engedélyt (eddig minden új fegyverhez külön ellenõrzési eljárást kellett lefolytatni érvényes tartási mellett!), a fegyverkereskedõknek jogot adtunk egy korlátozott on-line betekintéshez (zöld/piros válasz), eltöröltük a nemzetközi joggal ellentétes mûszaki kártyát (Brüsszeli CIP Egyezmény), egyszerûsítettük és ésszerûsítettük a fegyver és lõszer gyártás teljes vertikumát. Ésszerûsítettük a jogi személyek, így a munkájukat kéziszerszám gyanánt lõfegyverrel végzõk életét, egyszer és mindenkorra pontot tettünk a magyar vagyonõr vállalatok nemzetközi pénzkíséréssel kapcsolatos ördögi procedúrájára. Ismét olimpia és verseny baráttá, népsporttá tettük az ifjúsági és felnõtt sportlövészetet, eltöröltük a sportfegyverek numerus clausus-át. Bevezettük a lõszervásárlást kizáró fegyvergyûjtemény és a személyes tárgyi emlék kategóriákat azok kedvéért, akik a fegyvert, mint befektetési mûtárgyat keresik vagy laikusként fegyvert örökölnek a szülõjük után és szeretnék megtartani. Lehetõvé tettük a lõszerek házi utántöltését, egy rendõrségi lõszer utántöltési vizsga letételét követõen, ami radikálisan csökkenti a sportlövõk és a vadászok költségeit. És végül sarkig tártuk kaput a lakosság által eddig illegálisan tartott fegyverek legalizálása elõtt, ha egyébként biztonságosan engedélyezhetõk, nem követtek el velük korábban bûncselekményt és nem bûncselekménybõl származnak.

Azt kell megértenie a társadalomnak és a rendõröknek, hogy nincs hova hátrálnunk, nincs mit vesztenünk. Ha nem akarják szolgálatilag kézigránáttal vagy golyószóróval ritkítani a magyar vadállományt a szórókon, ha szeretnék a magyar himnuszt hallani az olimpián, de nem szeretnék õrizetlenül hagyni Paksot, a távközlési állomásokat, bankokat, közintézményeket, akkor jó volna végre „leszállni a rendõrlóról” és emberszámba venni a legális fegyvertartókat. Nem vagyunk bûnözõk, az ellenség nem köztünk van.

(A szerzõ ügyvéd, az IRM által felkért Fegyverügyi Civil Bizottság titkára)

2011. április 30., szombat

Kézi lőfegyver (pisztoly, revolver) vásárlása

(Egyesült Államok)

A két puska után úgy gondoltam, hogy veszek egy pisztolyt is. Árban jóformán semmi különbség nem volt és most volt egy kis megtakarításom, gyorsan léptem. A törvények átrágása után -csak a biztonság kedvéért- megkértem az FFL átvevőmet emailen, hogy nézzen rá a megvásárolandó cuccra, hogy legális-e. Ő mondta, hogy persze, vegyem meg, nincs vele gond.

Mivel a kézifegyverekre más törvények vonatkoznak, mint a puskákra és sörétes fegyverekre, így bonyolultabb lett vásárlás. A fegyvervásárláshoz -legalábbis abban az államban ahol én lakom- egy 10 napos pisztolyvásárlási engedélyt (Pistol Purchase License/Permit) kell kérni a helyi rendőrőrstől, illetve ha az nincs a közelben, akkor a sheriff irodájától.

Az első lépés az volt, hogy elmentem a rendőrségre. Elkérték a személyimet és lefuttattak egy NICS vizsgálatot, de előtte még adtak egy formanyomtatványt és egy tesztet. A nyomtatványon a szokásos kérdések voltak, személyes adatokról, előéletről, igazolványszámról, bevándorlási számról.

Miután a nyomtatvány ki lett töltve, a következő a teszt kitöltése volt. A várt 10 helyett 15 kérdés szerepelt a papíron, viszont könnyű kérdések. Olyanok, mint pl: "Amíg nem állsz készen a lövésre, addig az elsütőbillentyűn kell tartanod az ujjad." vagy hogy "Ha a földre esik egy fegyver, akkor lehetetlen, hogy elsüljön."
A kérdések mellé oda kellett írni, hogy IGAZ vagy HAMIS. Miután kitöltöttem, elvitték tőlem a papírt. Minden kérdésre sikerült helyes választ adnom.

Pár percre elvonultak, pötyögtek a számítógépen, majd hoztak egy lepecsételt sárga lapot. Az volt az engedély.
Ilyenből volt 4 darab egy nagyobb lapon

Ki kellett tölteni pár rublikát. Nevet, aláírást, telefonszámot. A többit az FFL átvevőnek, illetve a boltosnak kell kitöltenie.

Ez után 10 dollárt kértek el, amiért aláírták az őrsön. (Tehát ingyenes, de mégsem.) Azt mondták, hogy 10 napig érvényes, a vásárlás után pedig 10 napom van arra, hogy visszavigyek nekik 2 lapot a 4-ből, vagy postázhatom is. 1 lapot annak kell odaadnom aki átadja a fegyvert (FFL átvevő/boltos, illetve szerintem magánszemélytől is lehet kézifegyvert vásárolni), egyet pedig meg kell tartanom.

Egyszerű volt, de jött a buktató. Értelem szerűen azt hittem, hogy a 10 napos vásárlási idő tényleg magát a vásárlást jelenti, nem a kézhezvételt. Hiába rendeltem meg a pisztolyt időben, mert nem küldték azonnal és persze időbe telt az is, hogy az egész országon keresztül szállítva ideérjen. Ez több mint 10 napig tartott. Az FFL átvevőm szólt, hogy új engedélyt kell kérnem. A rendőrségen mindent újra ki kellett töltenem, még a tesztet is, amit 2 héttel az előtt már kitöltöttem egyszer. Újra NICS vizsgálatot futtattak a számítógépen, és persze újra fizetnem kellett nekik 10 dollárt az aláírásért.

A rendőrségre mellesleg nem lehet panasz. Egy szót nem kérdeztek, természetesnek vették, hogy valaki odamegy és kitölt egy pisztolyvásárlási nyomtatványt. Gondolom naponta 10-20 ember megfordul a rendőrségen ez ügyben. Mosolyogtak, kedvesen beszéltek, semmi szúrós tekintet, semmi kérdezősködés. (Illetve egy kérdésük mégis volt. Megkérdezték, hogy csak 1 engedély kell, vagy több.)

Az FFL átvevőnél kitöltöttem a szokásos papírokat, míg ő kitöltötte az engedélykártyákat. Fizettem, bedobtam a fegyvert a csomagtartóba és eljöttem.

Az egész egyszerűbb mint egy puska vásárlása, mert a rendőrségen úgy tűnik azonnal elvégzik a NICS háttérvizsgálatot. Az FFL átvevőnél mindig 24 órán át kellett várni az eredményre. Ez a rendőrségen 10-20 perc.

Az első 10 dollár a tanulópénz volt. Ha Interneten akarsz kézi lőfegyvert vásárolni, akkor először válaszd ki, fizesd ki, várd meg amíg megérkezik az FFL átvevődhöz és csak ez után menj a rendőrségre engedélyért. Úgysem fognak elutasítani ha büntetlen előéletű vagy, és a többi feltételnek is megfelelsz. Ez náluk mindennapi rutin, nem fogják tőled megtagadni az engedélyt.

A törvénynek persze a nagy hátulütője a 10 nap. A vásárlásra nem elég 10 nap. Ha boltban vásárolsz, akkor lehet, hogy 10 nap alatt nem találod meg amit akarsz. Esetleg azt mondja a boltos, hogy van nekik, de eladják. Vagy azt mondják hogy félre tesznek neked egyet, mégis túladnak rajta. (Hallottam már ilyen történetet mástól.)
Ha Interneten vásárolsz, akkor van hogy azt mondják, hogy van nekik, aztán mégsincs. Ha mégis van, akkor előfordul, hogy rendelés után nem küldik azonnal, hanem csak jó pár nappal később. Van hogy maga a csomagküldő szolgálat késik 1 hetet vagy többet is.
És végül lehet, hogy elküldik és a csomagküldők is időben vannak, viszont az FFL átvevő nem veszi át a csomagot napokig.

Ha ezek megtörténnek akkor az eredmény újabb engedélykérvényezési procedúra és újabb kidobott pénz.

(Hogy pontosan mit vettem, arról majd később írok, lesznek videók és képek is.)

2011. április 28., csütörtök

Három évet kap a Fidesztől az, aki önvédelmet gyakorol

A Büntető törvénykönyv (Btk.) szigorítását javasolja a kormányzat azzal összefüggésben, hogy "egy új bűnözési forma", az "egyenruhás bűnözés" jelent meg Magyarországon - jelentette be a miniszterelnök szóvivője szerdai budapesti sajtótájékoztatóján, a kabinet ülése után.

Szijjártó Péter kifejtette: a javaslat értelmében két évig terjedő börtönnel lennének büntethetők azok, akik "másokban félelmet és riadalmat keltve a közrend fenntartására irányuló vagy annak látszatát keltő akciókat szerveznek arra vonatkozó felhatalmazás nélkül".


Azok pedig, akik "valamilyen közösséggel szemben fenyegető, a közösségben félelmet keltő akciókat szerveznek, vagy ilyenekben vesznek részt, három évig terjedő börtönbüntetéssel lennének sújthatók". A szóvivő tájékoztatása szerint Orbán Viktor miniszterelnök a kormányülésen arra adott utasítást, hogy még szerdán nyújtsák be a parlamentnek Btk. szigorítását.  (MTI nyomán)
Tehát a kormány nagy hanggal kijelentette, hogy önvédelem márpedig lesz, és joga lesz mindenkinek arra, hogy megvédje saját magát, a családját, az otthonát, és hogy egy benne lesz az alaptörvényben, az új Alkotmányban, meg a BTK-ban is.

Ezzel szemben meg kijelentik, hogy ha valaki megvédi magát, polgárőrséget alapít, városőrséget alapít, vagy csak úgy sétál az utcán, hogy hátha bűncselekményt lát amit megakadályozhat, vagy épp kihívhatja a rendőrséget és tanúskodhat a bűnözés ellen, arra a kormány azt fogja a mondani hogy bűnöző és ő fog börtönbe kerülni 3 évre.

Magyarul aki utálja a bűnözést, az börtönbe kerül. Szerintem nincs olyan ország a világon, ahol ekkora bődületes hülyeséget mondana a kormány. És ezek képesek meghozni egy törvényt, aminek ez lesz a lényege! Kinézem belőlük!

Viszont van egy kis probléma. A polgárőröknek van felhatalmazásuk, a polgárőrök bejelentett szervezetekben vannak és úgy járőröznek.

Arra is kíváncsi lennék, hogy ezek után tilos lesz-e utcára lépni. Vagy csak annak lesz tilos, akiknek terep színű, fekete, kék vagy zöld ruhájuk van? Mert az hasonlíthat a rendőrség és a katonaság ruházatára. Vagy annak is tilos lesz, akinek színes ruhája lesz?

Ahol a rendes embereket fenyegetik és a bűnözőket pénzelik és védik, abból nem lesz semmi jó.

A múltkor már írtam a fegyveres, terepszínű ruhás milíciákról. Hadd említsek meg egy másik mozgalmat is.


"Neighborhood watch", azaz "Környék figyelő" (magyarul önkéntes civil polgárőrség). Országos mozgalom az Egyesült Államokban (is). Állampolgárok szervezett csoportjai, akik bűnözés-ellenesek és a környéket figyelik, járőröznek. Aktívan nem vállalnak részt a bűnüldözésben, de a járőrözések alkalmával ha bűnelkövetést észlelnek, akkor azonnal kihívják a rendőrséget. (Pontosan azt teszik, amit Magyarországon a polgárőrök.)

A mozgalom akkor indult útjára, amikor a '60-as években bűnözők megerőszakoltak és megöltek egy 28 éves nőt.

Németországban is működik hasonló mozgalom, Sicherheitswacht néven. Állampolgárok szervezett csoportokban járják a környéket és bármi gyanúsat látnak, értesítik a rendőrséget.

És végül itt egy lista.

Néhány Neighborhood Watch (polgárőr) szervezet
  • Neighbourhood Watch (Egyesült Királyság)
  • Block Parent Program (Kanada)
  • Voluntary People's Druzhina (Oroszország)
  • Crimestoppers
  • Natteravnene (Norvégia)
  • WAS (Hollandia)
  • Citizen Observer
  • Community policing
  • Guardian Angels
  • National Neighborhood Watch Program
  • National Night Out
  • Neighborhood government in the US
  • No-go area
  • PubWatch (Egyesült Királyság)
  • Shomrim (Héberül annyit jelent, hogy biztonsági őrség) Stamford Hill Safety and Rescue Patrol (SHSRP) (Fekete egyenruhások, felvarróval.) (Egyesült Királyság)

A rendőrség hol támogatja ezeket a civil városőröket, hol nem, de nincs még egy olyan ország a világon, ahol a bűnözés ellen fellépő állampolgárokat börtönbüntetéssel fenyegeté a kormány.

Az Alkotmány szerint majd megvédheted magad, de ha megteszed, akkor 3 évet kapsz, mert a Büntető Törvénykönyv szerint viszont rács mögött a helyed.

2011. április 19., kedd

Fegyvertartás: messze még a liberalizáció

Az év végéig kell megalkotni a fegyvertartási szabályok esetleges módosításához kapcsolódó törvényi változtatásokat a kormány jogalkotási menetrendje szerint – értesült lapunk. Ismert, az új alkotmányban rögzítik az ön- és a tulajdonvédelem jogát. Azt is megtudtuk, a Fidesznek jelenleg nincs konkrét szabályokat is tartalmazó tervezete, de azt semmiképpen sem támogatná, hogy a jövőben jóval nagyobb kör juthasson lőfegyverhez Magyarországon.

A kormánypárt álláspontja szerint az ön- és a tulajdonvédelem alaptörvényben rögzítéséből nem következik egyenesen a fegyvertartási szabályok liberalizációja. Összeállításunkból kiderül, Magyarországon nagyon kemények a fegyvertartás szabályai, tavaly összesen 129 ezer embernek volt engedélye.

Európában általában szigor uralkodik, jó pár országban az utóbbi években erősítették a fegyverhez jutás feltételeit. Egyedülálló példa Európában a nem uniós tagállam Svájc, ahol a 20 és 42 év közötti férfilakosság alkotmányos kötelességként tart otthon fegyvert. Szerbiában viszont az a legnagyobb gond, hogyan gyűjtsék be azt a nagy mennyiségű fegyvert, amely a délszláv háborúk óta még mindig a polgárok kezében van – természetesen engedély nélkül – részletek a Magyar Nemzet hétfői számában.