A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 6., szerda
2017. december 1., péntek
2017. november 28., kedd
2017. május 5., péntek
Egy fegyveres civil lakos kapott el több betörőt
Chino Hills, Kalifornia, USA: Yan Zhang, Chino Hills-i lakos délután 1 órakor fura zajra lett figyelmes. Egy 5 fős banda próbálta kirabolni és az 5-ből 4 éppen be akart jutni a házába. Az erkélyen át tervezték a bejutást, az ajtót pedig feszítővassal próbálták kinyitni.
A ház tulajdonosa utasította a feleségét hogy a gyerekekkel bújjanak el, ő pedig elővette a pisztolyát. Leadott egy figyelmeztető lövést, ami következtében 2 bűnöző elpucolt, viszont három hasra vágódott. Őket a ház tulajdonosa fegyverrel a kezében visszatartotta a rendőrség kiérkezéséig. (Miközben készített róluk a telefonjával néhány fényképet.)
A maradék kettő sem úszta meg, mert a rendőrség őket is hamarosan elkapta. Mind az öten rács mögé kerülnek. 17 és 20 év közötti fiatal elkövetőkről van szó.
A tulajdonos megvédte a családját és az értékeit is és senki nem sérült meg az incidensben.
https://bearingarms.com/jenn-j/2017/05/03/california-homeowner-grabs-gun-camera-teach-burglars-lesson/
http://ktla.com/2017/05/02/chino-hills-homeowner-holds-alleged-attempted-burglars-at-gunpoint-5-arrested/
2016. augusztus 4., csütörtök
Fegyver-ellenes lelkipásztor fúrta meg a puska tombolasorsolást, most viszont a rendőrség miatt fájhat a feje
Oregon, USA - A fegyver-ellenes lelkipásztor biztosra ment és 3.000 dollárért vásárolta fel a gyerek-baseball csapat tomboláit, amivel egy AR-15-ös puskát lehetett nyerni. Azért akarta megnyerni hogy annyival is kevesebb puska legyen a világon, de a terve rosszul sült el és most a rendőrség előtt kell felelnie.
A lelkész neve Jeremy Lucas, aki a 3.000 dollárt nem is saját zsebből fizette ki, hanem a templomnak adakozott pénzből, amit általában rászorultakra szoktak költeni. Ehelyett ő fogta a pénzt és vett belőle 150 darab tombolát. A tombolán egy puskát lehetett nyerni, a tombola bevételéből pedig a gyerek-baseball csapat kaliforniai állami meccsének utiköltségét fedezik.
A pásztor azt nyilatkozta hogy szerinte ennek "a tombolának kettős üzenete van, mert a gyerekeknek segít, de aztán ott egy puska is, amivel viszont tömeggyilkosságokat követnek el".
Állítása szerint ő csak keresztényként, apaként és vallási vezetőként viselkedett, mikor úgy döntött hogy megfúrja a tombolasorsolást.
A terve az volt hogy felvásárolja az összes sorsjegyet.
Természetesen megnyerte a puskát, majd ő a feleségével elmentek az egyik helyi fegyverüzletbe hogy a NICS háttérvizsgálatot és okmányokat elintézzék. Ez fél órán át tartott, amiért a pásztor újra elégedetlenkedni kezdett, mivel szerinte ez túl kevés idő egy puska vásárlására és tovább kellene tartson a procedúra.
A pásztor elmondta a Washington Post riporterének, hogy a felesége elvitte a puskát a gyülekezetük egyik hívének, aki a széfében tartja addig amíg ki nem találják hogy hogy semmisítsék meg a puskát.
És itt jön a képbe a rendőrség.
Mivel az nem csinálta meg a háttérvizsgálatot, akinek odaadta a puskát.
A helyi rendőrség átadta az ügyet az állami rendőrségnek, akik most azon gondolkodnak hogy emeljenek-e vádat a pásztor ellen. A vallási vezető meg van lepődve a nyomozáson és azt mondja hogy együttműködik a hatóságokkal.
Kevin Starrett, az egyik oregoni fegyveres szervezet vezetője a rendőrségnek és 30 képviselőnek is írt az ügyben, rámutatva arra hogy törvénysértés történt.
"- Ha a pásztort elítélik, akkor az rámutat arra hogy az Oregon-i törvények nagyon ostobák, azokal együtt akik erre a törvényre szavaztak, mert ők is ostobák." - mondta Starrett. "Ha viszont a pásztort nem ítélik el, akkor az azt fogja bizonyítani hogy a fegyver-ellenes liberálisok a törvény felett állnak és hogy ezek a törvények csak az átlagos fegyvertartók ellen lettek meghozva és csak ellenük használják fel ezeket a törvényeket."
Amit a pásztor elkövetett az valószínűleg a "*straw purchase" bűncselekményt meríti ki, ami 10 év letöltendő börtönbüntetést vonhat maga után.
*straw purchase: ha valaki megvásárol egy lőfegyvert, de nem saját magának veszi, hanem előre eltervezetten nem akarja megtartani, hanem valaki másnak adja oda a vásárlás után
Forrás:
http://controversialtimes.com/issues/constitutional-rights/anti-gun-pastor-rigs-ar-15-raffle-it-backfires-big-time-now-the-police-are-involved/
2015. július 16., csütörtök
Van akit a testi hiba sem hátráltat abban hogy azt csinálja amit szeret
Hunter Cayll látszólag egy átlagos fiatalember, itt épp 4. helyezést ér el egy sportlövész rendezvényen.
A riport videóban pedig bemutatják az életét. Tennessee államban él és egy fegyverboltban dolgozik eladóként. Nem csak a vevőkkel beszélget, hanem fegyvereket takarít és szerel is. Lőtérre jár és mint látható, versenyeken is részt vesz.
Igaz, kicsit hátrányból indul, mivel nincsenek kezei és lábfejei.
Elmondja hogy mindent maga szokott intézni, nem szokása segítséget kérni. Mindent maga csinál, akkor is ha a dolgokat 20x annyi idő alatt fejezi be mint egy olyan valaki, akinek minden végtagja megvan.
Tiszteletre méltó a hozzáállása!
Facebook oldala: https://www.facebook.com/HunterCayllNubs
2014. július 18., péntek
Rablók a feleséget megerőszakolták, a férjet összeverték - Az áldozatok ma fegyvertartók
Képzeld el hogy olyan államban élsz mint New Jersey, ahol az önvédelmi jogaid szinte nem is léteznek.
Aztán képzeld el hogy 2 férfi betör az otthonodba, miután kifigyeltek kutyasétáltatás közben. Kirabolnak, megerőszakolják a barátnődet (a későbbi feleséged) és irgalmatlanul össze is vernek, de annyira hogy majdnem bele is halsz a sérüléseidbe.
Elsőre úgy hangzik mint egy szörnyen erőszakos film története, pedig ez a történet nagyon is valóság és megtörtént James Dittrich-el és Meredith Duffy-val, hatvanezres lakosú East Orange városban, New Jersey-ben.
Dittrich megpróbálta elvenni az egyik támadó fegyverét, de a rablók ezt megakadályozták, aztán pedig majdnem halálra verték. Szerencsére Dittrich élettársa fel tudta hívni a rendőrséget addig amíg a férfit verték.
Nagyjából egy éve történt ez az eset, sokáig tartott nekik amíg testileg, lelkileg és anyagilag is talpra tudtak állni.
Az ABC tévécsatorna műsora riportot készített velük:
Most biztonságban érzik magukat Ohio államban, a támadás óta sokmindennel kapcsolatban jelentősen megváltozott a világnézetük, többek közt a lőfegyvertartásról.
Előtte úgy gondolták hogy nem kell nekik semmiféle lőfegyver, nem érezték szükségét. Ma mindketten büszke fegyvertulajdonosok és maroklőfegyvert tartanak a hálószobájukban.
"Nem akartam fegyvert, nagyon nem akartam" - mondta Dittrich. "Teljesen ellene voltam még az ötletnek is, aztán viszont rá kellett jönnöm hogy a rendőrség nem igazán tud megvédeni senkit. Tudnak beszélni a telefonban, ha felhívja őket valaki, meg ha már a helyszínen vannak, akkor megvédhetnek. De igazából mindenki csak magára számíthat."
Dittrich és Duffy elmondták, hogy a régi otthonukban volt biztonsági kamera rendszer, de aznap este a kamerák nem működtek.
A megrázkódtatás miatti lelki sérüléseik valószínűleg sosem fognak begyógyulni. Erre kell gondolni, mikor a fegyvertartás ellenesek azt mondják, hogy az a legfontosabb hogy ne haljon bele az áldozat a támadásba. Az erőszakos bűncselekmények fegyveres áldozatai általában úgy gondolkodnak és úgy éreznek ahogy a fenti két áldozat, azzal a különbséggel hogy a fegyveres áldozatok tettek valamit a saját biztonságuk érdekében és mikor muszáj volt, akkor önvédelemből szembeszálltak a támadóik ellen.
http://gunssavelives.net/why-i-carry/why-i-carry-home-invaders-rape-wife-mercilessly-beat-husband-now-victims-are-proud-gun-owners/
http://abcnews.go.com/US/brutal-home-invasion-scars-heal/story?id=24588314
Aztán képzeld el hogy 2 férfi betör az otthonodba, miután kifigyeltek kutyasétáltatás közben. Kirabolnak, megerőszakolják a barátnődet (a későbbi feleséged) és irgalmatlanul össze is vernek, de annyira hogy majdnem bele is halsz a sérüléseidbe.
Elsőre úgy hangzik mint egy szörnyen erőszakos film története, pedig ez a történet nagyon is valóság és megtörtént James Dittrich-el és Meredith Duffy-val, hatvanezres lakosú East Orange városban, New Jersey-ben.
Dittrich megpróbálta elvenni az egyik támadó fegyverét, de a rablók ezt megakadályozták, aztán pedig majdnem halálra verték. Szerencsére Dittrich élettársa fel tudta hívni a rendőrséget addig amíg a férfit verték.
Nagyjából egy éve történt ez az eset, sokáig tartott nekik amíg testileg, lelkileg és anyagilag is talpra tudtak állni.
Az ABC tévécsatorna műsora riportot készített velük:
Most biztonságban érzik magukat Ohio államban, a támadás óta sokmindennel kapcsolatban jelentősen megváltozott a világnézetük, többek közt a lőfegyvertartásról.
Előtte úgy gondolták hogy nem kell nekik semmiféle lőfegyver, nem érezték szükségét. Ma mindketten büszke fegyvertulajdonosok és maroklőfegyvert tartanak a hálószobájukban.
"Nem akartam fegyvert, nagyon nem akartam" - mondta Dittrich. "Teljesen ellene voltam még az ötletnek is, aztán viszont rá kellett jönnöm hogy a rendőrség nem igazán tud megvédeni senkit. Tudnak beszélni a telefonban, ha felhívja őket valaki, meg ha már a helyszínen vannak, akkor megvédhetnek. De igazából mindenki csak magára számíthat."
Dittrich és Duffy elmondták, hogy a régi otthonukban volt biztonsági kamera rendszer, de aznap este a kamerák nem működtek.
A megrázkódtatás miatti lelki sérüléseik valószínűleg sosem fognak begyógyulni. Erre kell gondolni, mikor a fegyvertartás ellenesek azt mondják, hogy az a legfontosabb hogy ne haljon bele az áldozat a támadásba. Az erőszakos bűncselekmények fegyveres áldozatai általában úgy gondolkodnak és úgy éreznek ahogy a fenti két áldozat, azzal a különbséggel hogy a fegyveres áldozatok tettek valamit a saját biztonságuk érdekében és mikor muszáj volt, akkor önvédelemből szembeszálltak a támadóik ellen.
http://gunssavelives.net/why-i-carry/why-i-carry-home-invaders-rape-wife-mercilessly-beat-husband-now-victims-are-proud-gun-owners/
http://abcnews.go.com/US/brutal-home-invasion-scars-heal/story?id=24588314
2013. augusztus 26., hétfő
Az Athens-i csata igaz története
Az Athens-i csata -más néven a McMinn megyei háború- egy polgári felkelés volt 1946-ban, Athens és Etowa kisvárosokban, Tennesse államban az Egyesült Államokban. A két település lakossága szembeszállt a helyi hivatallal és hatóságokkal. A polgárok -köztük második világháborús veteránok- korrupcióval és szavazat számlálási csalással vádolták a város vezetőit.
A kezdetek
McMinn megyének sokáig problémája volt a politikai korrupcióval és valószínűsíthető választási csalásokkal. Bár az Igazságügyi Minisztérium vizsgálatokat indított 1940-ben, 1942-ben és 1944-ben is, valójában nem tett semmi érdemlegeset az ügyben.
A helyi rendőrség rendszere úgy működött, hogy minél több embert büntettek meg és tartóztattak le, annál több pénzt kaptak. Így a sheriff és az emberei teljesen ártatlan emberek tömegeit büntették meg és tartóztatták le, minden ok nélkül. Például józanokat részegen vezetésért, teljesen jogellenesen.
1946-ban véget ért a világháború, hazatértek a veteránok McMinn megyébe. Ők is állítottak saját jelöltet maguk közül, hogy egy csalás-mentes választáson leváltsák a korrupt politikai elitet.
A veteránok jelöltje Knox Henry volt, aki a helyi vezetőség megújításával és megtisztításával kampányolt.
A csata
1946 Augusztus 1.-én történt a szavazás. Körülbelül 200 felfegyverzett rendőr volt az utcákon, a szokásos 15 járőr helyett. Több incidens is történt és sok helyen idő előtt bezárták a szavazóhelységeket. A legkomolyabb konfilktus az volt, mikor az egyik rendőr rátámadt egy fekete férfire, mikor az leadta a szavazatát. A férfi menekülni próbált a támadás elől, a rendőr pedig hátba lőtte. Később a rendőrt 1-3 évig tartó szabadságvesztésre ítélték, így ő lett az egyetlen aki az 1946 Augusztus 1.-2. napi események miatt börtönbüntetést kapott.
Ahogy a szavazás lezárult, a hatóság lefoglalta a szavazóurnákat és a helyi börtönbe vitték őket. A veteránok ekkor felfegyverkeztek és odavonultak. Néhányan a Nemzeti Gárda fegyverraktárából szereztek lőfegyvereket és lőszert. Rengeteg veterán vonult a börtönhöz, a becslések szerint akár kétezren is lehetettek.
Mikor a férfiak elérték a börtönt, a bent lévő 55 rendőr elbarikádozta magát. A veteránok követelték tőlük hogy adják ki a szavazóurnákat, de a rendőrök ezt megtagadták. Ekkor a veteránok rálőttek a bötönre, és ekkor kezdődött a csata, ami órákon át tartott. A végén a börtön kapuját berobbantották dinamiattal. A körbevett rendőrök -néhányuk megsérült- megadták magukat és a szavazóurnák is előkerültek.
Az események közben zavargások is történtek, többnyire rendőrautókat támadtak meg. Ez még folytatódott akkor is mikor már meglettek az urnák, de a következő reggelre többnyire megszűntek a támadások.
A következmények
A megkerült szavazatok után valóban történtek változások. Maximalizálták a helyi kormányhivatalnokok fizetését, a hivatalnokok bűntanyáit felszámolták,a korrupt hivatalnokokat pedig leváltották. A megyei hivatal vezetéséből pedig legalább 11-en mondtak le önként. A veteránok és a városi lakosság megnyerte a csatát, de nem tudtak hosszú ideig vezetői pozícióban maradni. Később a hagyományos politikai elit újra magához ragadta a hatalmat.
Film
Az eseményekről 1992-ben készült egy TV film, "Egy amerikai történet" címmel. A film a McMinn megyei eseményeken alapul, csak a helyszínt helyezték át egy Texas-i városba és az évszámot 1946-ról, 1945-re változtatták.
A csatát az "Unintended Consequences" nevű könyv is megemlíti.
http://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Athens_(1946)
2013. március 4., hétfő
Suzanna Hupp, akinek egy őrült agyonlőtte a szüleit
Suzanna Gratia Hupp jog önvédelem fegyver fegyveres lövöldöző lövöldözés étterem tárkapacitás lőfegyver "jogos önvédelem" puska Amerika Texas történet felirat feliratos videó bíróság törvény törvények
2013. január 30., szerda
4 rablás, 5 halál - Jogos önvédelem
Történet egy olyan emberről, aki kiállt az elvei mellett és sosem hagyta hogy kirabolják.
2012. december 6., csütörtök
Bolti fegyvervásárlásos történet
Egy vadászbolt weboldalán találtam valami nagyon szépet, igazán korrekt áron és úgy gondoltam hogy felkeresem őket élőben a barátnőmmel az oldalamon. Abban reménykedtem hogy lesz nekik raktáron az amit kinéztem magamnak.
A következő jelenetet kell elképzelni:
Hatalmas bolt, néhány emberrel, de csak egyetlen eladóval. Sétálgattam egy kicsit, hogy lássam mi a helyzet. A sor nem haladt, pedig vagy negyed órát álltunk ott. Aztán megkérdeztem egy vevőt, hogy honnan szerezhetnék sorszámot. Mondta hogy szedjek fel egy rongyosat a pultról mert ő is egy összegyűrtet talált és azzal állt sorba. Igaza lehetett, ugyanis rendes sorszám nem volt a boltban. Nem értem a sorszám koncepcióját, ha egyszerűen nem is lehet sorszámot húzni és csak olyan van amit a kassza mellett összegyűrve lehet találni. A lényeg hogy onnantól kezdve nekünk is volt egy sorszámunk, persze ez nem jelentette azt hogy haladt is az a sor. Talán egy órát vártunk, de még mindig ugyanaz a néhány ember beszélgetett előttünk, pedig az eladóhoz csatlakozott még további kettő és már hárman beszélgettek azzal a néhány vevővel.
Mivel láttuk hogy nem kell kapkodni, egy kicsit körülnéztünk. A választékra nem lehetett panasz, új és használt golyós és sörétes puskákkal volt körberakva a bolt, az üvegpult mögött pedig maroklőfegyverek voltak. Mossberg, Remington, Taurus, Glock, fegyverek, talán 200-300 darab. De mindenféle más érdekes dolgot is árultak, vadászfelszereléseket, fegyverszekrényeket, lőszert, távcsöveket, céltáblákat, mindent.
Ekkor nagy nehezen végre sorrakerültünk.
Kérdeztem az eladót hogy van-e ilyenjük raktáron és a pultra tettem a weboldalukról kinyomtatott fegyvert adatait. Mutatott egyet ami nem az volt amit mondtam. Eltűnt vagy 10 percre és hozott még egyet raktárról, ami hasonló volt, de nem olyan, ráadásul sem az ár, sem a kaliber nem egyezett. Újra eltűnt, szintén 10 perc várakozás következett, majd végre megjelent azzal ami a kinyomtatott képen volt. Erre megszólal hogy "Ez ára nem annyi." De rögtön utána megkérdezte, hogy megvenném-e ha annyi lenne mint a papíron. Mondtam hogy persze hogy megvenném. Erre eltűnt újabb 10 percre.
Mikor elsétált, hozzám fordult a barátnőm és megkérdezte tőlem:
- Ez meg hová ment?
- Gondolom hátravonult a raktárba szundítani egyet.
Ezen már muszáj volt nevetnünk.
Hatalmas bolt, néhány emberrel, de csak egyetlen eladóval. Sétálgattam egy kicsit, hogy lássam mi a helyzet. A sor nem haladt, pedig vagy negyed órát álltunk ott. Aztán megkérdeztem egy vevőt, hogy honnan szerezhetnék sorszámot. Mondta hogy szedjek fel egy rongyosat a pultról mert ő is egy összegyűrtet talált és azzal állt sorba. Igaza lehetett, ugyanis rendes sorszám nem volt a boltban. Nem értem a sorszám koncepcióját, ha egyszerűen nem is lehet sorszámot húzni és csak olyan van amit a kassza mellett összegyűrve lehet találni. A lényeg hogy onnantól kezdve nekünk is volt egy sorszámunk, persze ez nem jelentette azt hogy haladt is az a sor. Talán egy órát vártunk, de még mindig ugyanaz a néhány ember beszélgetett előttünk, pedig az eladóhoz csatlakozott még további kettő és már hárman beszélgettek azzal a néhány vevővel.
Mivel láttuk hogy nem kell kapkodni, egy kicsit körülnéztünk. A választékra nem lehetett panasz, új és használt golyós és sörétes puskákkal volt körberakva a bolt, az üvegpult mögött pedig maroklőfegyverek voltak. Mossberg, Remington, Taurus, Glock, fegyverek, talán 200-300 darab. De mindenféle más érdekes dolgot is árultak, vadászfelszereléseket, fegyverszekrényeket, lőszert, távcsöveket, céltáblákat, mindent.
Ekkor nagy nehezen végre sorrakerültünk.
Kérdeztem az eladót hogy van-e ilyenjük raktáron és a pultra tettem a weboldalukról kinyomtatott fegyvert adatait. Mutatott egyet ami nem az volt amit mondtam. Eltűnt vagy 10 percre és hozott még egyet raktárról, ami hasonló volt, de nem olyan, ráadásul sem az ár, sem a kaliber nem egyezett. Újra eltűnt, szintén 10 perc várakozás következett, majd végre megjelent azzal ami a kinyomtatott képen volt. Erre megszólal hogy "Ez ára nem annyi." De rögtön utána megkérdezte, hogy megvenném-e ha annyi lenne mint a papíron. Mondtam hogy persze hogy megvenném. Erre eltűnt újabb 10 percre.
Mikor elsétált, hozzám fordult a barátnőm és megkérdezte tőlem:
- Ez meg hová ment?
- Gondolom hátravonult a raktárba szundítani egyet.
Ezen már muszáj volt nevetnünk.
De most komolyan kérdem. Miért kell eltelnie másfél órának, mire eddig eljutunk? Teljesen szürreális volt a lassúság.
Visszajött és újabb 10 perc után végre kitölthettük a papírokat. Ekkor kezdődött a következő gond, a számítógép nem fogadott el egy számkódot a NICS háttérvizsgálathoz. Újabb 20 perc és egy újabb alkalmazott megjelenése segített a problémán, egy karaktert nem fogadott el a gép, de mikor azt kihagyták, rögtön működött minden. És ekkor visszajött a "delayed", amire számítottam. Magyarán később lesz válasz a hatóságoktól. Elmondtam az alkalmazottnak hogy kétszer már előfordult ilyen, de pár nap alatt megjött a válasz, úgyhogy nem aggódom. Megadtam neki a telefonszámunkat, kezet fogtam vele, elköszöntünk és hazafelé vettünk az irányt.
Nem értem hogy hogy tudnak ennyire lassan dolgozni abban a boltban. Ez már komolyan hihetetlennek tűnt. Gondoltam hogy ha már bolt, akkor gyorsabban intéződik, de kiderült hogy pont az ellenkezője igaz. Internetes vásárlásnál 1 óra alatt minden meg van, rendelés, fizetés, FFL átvevővel megbeszélés, találkozás, papírmunka, minden. Most meg a boltban legalább 2 órát eltöltöttünk. Kedvesek voltak, szó se róla, csak nagyon lassan dolgoztak. Csak hogy szemléltessem: mikor odamentünk 3-4 ember lehetett a boltban. 1 óra elteltével nem adtak el semmit. Mikor letelt a második óra, még mindig nem adtak el semmit. Csak beszélgettek azokkal akik ott voltak. Lassan, vontatottan, úgy is járkáltak fel-alá a boltban. Én meg csak hunyorogtam és arra gondoltam, hogy "Én ez most álmodom, vagy mi? Ilyen nincs!"
Érdekesség: az eladó aki intézkedett, szintén magyar volt.
Ha minden a szokásos módon végződik, akkor csak pár nap és hazahozhatom a kinézett fegyvert.
Érdekesség: az eladó aki intézkedett, szintén magyar volt.
Ha minden a szokásos módon végződik, akkor csak pár nap és hazahozhatom a kinézett fegyvert.
Képek és videó - hamarosan!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)